Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

FEL-VELNÖK MAKÓ BÁN BIRTOKA. 273 annyit tudunk egész biztosan, hogy Fel-Yelnök az osztály után is Izsák ispán birtokában maradt, s ő róla fiára, Makóra szállott. ki a XIII. század második felében országos méltóságokat viselt. Valamelyik határszéli kerületet igazgatta, mert az oklevelek azt mondják róla, hogy bán volt. Mikor 1285-ben Pongrácz fia Tamás ispán, kit a dühös kúnok halálra kerestek, elkeseredésében elköltözik Csanád vármegyéből, mielőtt végképen eltávoznék, rendezni óhajtja a Maros mentén hagyandó birtokait. IV. László király Gergely csanádi püspököt és a káptalant bízza meg, hívják össze az egész nemzetséget s kérdezzék ki, hogy azok a birtokok, melyeket Tamás ispán a magáéinak állít, csakugyan az övéi-e ? A nemzetségbeli atyafiak mindnyájan összejönnek, s a midőn Tamás ispánnak igazat adnak, fölemelkedik soraik közül Makó bán és Elek fia Gergely, s a maguk részéről azt a kijelentésöket kérik írásba foglaltatni, hogy mivel ők Tamás ispánnal apai unokatestvérek s hozzá a legközelebbi rokonságban állanak (fratres patrueles et proximores), ha Tamás örökös nélkül előbb halna meg, mint ők, akkor birtokai a nemzetség tagjai közül ne másokra, hanem ő reájok szálljanak; viszont ha ők múlnának ki örökös nélkül, minden birtokaik Tamás ispánra és fiaira szálljanak, mint a hogy ezt egyébiránt Béla király oklevele tökéletesebben tartalmazza.

4 Sem Makó bánnak, sem Gergelynek nem voltak fiai, s ők e kijelentésükkel, úgy látszik, nem is a maglik örökösödését akarták biztosítani, mint inkább a Tamás ispán fiainak, kik már ekkor szépen fejlődtek, óhajtották az örökséget eleve lekötni, hogy a többi nemzetségbeliek is elismerjék ezeket törvényes jogutódoknak s ne akaszszanak későbben port a nyakukba. Fel-Velnök falut, apai örökségét, Makó bán különös virágzásra juttatta. Az atyjáról reá szállott jobbágyok számát új települőkkel szaporította, s mikor báni hivataloskodásának ideje letelt, maga is ide jött lakni. Fölépíttette udvarházát, s a helységet, melynek jövedelmező révén kívül tisztességes halászata, gazdag határa s idővel a Maroson talán malma is volt, uradalmának központjává tette. Jobbágyainak minden tekintetben 1 Dl. 322. §. 24. Borovszky, Csanád varmegye története. I. 18 43