Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - A zsellértársadalom változásai
1850 1857 Magyar 661 fő 713 fő Szlovák 6 fő 11 fő Zsidó — 9 fő Román — 1 fő Ismeretlen 1 fő — A fenti adatok a megtelepült lakosságra vonatkoznak. A valóságban ennél mindig sokkal tarkább volt a kép, mert — mint az 1857-es adatokból láttuk — idegenek is tartózkodtak folyamatosan a községben. Tótkomlós történetírója, a szájhagyomány, a korabeli szerződések iratanyaga, az anyakönyvek egyértelműen tanúskodnak arról, hogy a 70-es, 80-as években is, még inkább a 90-es években szépszámú idénymunkás — elsősorban a környező szlovák községekből — tartózkodott Majláthon. A lakosság vagyoni tagozódásának vizsgálata különösen megerősít bennünket abban, hogy a kertészközségek zsellértársadalma korántsem volt olyan homogén, mint ahogy ez a köztudatban élt, még abban az értelemben sem, ahogy a korabeli népességösszeírások megkülönböztetik a két jól elkülöníthető réteget: a bérlettel rendelkezőket (akik egyben házzal, telekkel is rendelkeznek) és a bérletnélkülieket (lakók, szolgák és saját házzal rendelkezők). A konkrét tényfeltárás azt bizonyítja, hogy mindkét rétegen belül, további jelentős differenciálódást mutathatunk ki a kapitalista fejlődés évtizedeiben. Tekintsük át először a bérlők helyzetét. A bérlettel rendelkezők száma 1850—1870 között 22 3 Számuk 1850-hez viszonyított arányuk 1850 97 fő 100% 1857 79 fő 81,44% 1870 70 fő 72,16% Fentiekből egyértelmű a tendencia: a bérelt földterület kevesebbek kezén koncentrálódott, tehát nőtt a 2-3 bérlettel rendelkezők száma. 22 4 A föld, azaz a gabonatermesztés jelentette ebben az időszakban a legfőbb bevételi forrást, így elmondhatjuk, hogy a gazdálkodás főágazatában erőteljes koncentrálódási folyamat játszódott le. Ugyanígy lejátszódott ez az állattenyésztésben is. A szarvasmarha-állomány (tehén, borjú) megoszlása a bérlők között 22 5 1850-ben Nincs a birto- 1 db 2 db 3 db 4 db 5 db kában 31 fő 34 fő 24 fő 7 fő 1 fő — 31,95% 33,05% 24,74% 7,22% 1,03% — 1870-ben 34 fő 8 fő 19 fő 5 fő 3 fő 1 fő 48,57% 11,43% 27,14% 7,14% 4,28% 1,42% 22 2 Uo. és az 1870. évi népességösszeírás. 22 3 Uo. 22 4 Ugyanezt a tendenciát részletes elemzéssel Bencsik J. mutatja ki a szintén kincstári telepítésű Kunágota esetében. Vö. Bencsik János: Kunágota kertésztelep paraszti társadalma (1844—1871). A Békés Megyei Múzeumok Közleményei. Békéscsaba, 1988. 2, 6 CSML IV. B. 151/b., Nagymajláth 1850. és 1870. évi jószágösszeírásai. 93.
