Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - A zsellértársadalom változásai
Ismeretes, hogy 1850-hez viszonyítva 1870-re lényeges csökkenés következett be a szarvasmarha-állományban. Így talán még szembetűnőbb az, hogy a bérlők tulajdonában levő 78 db közül (8 db a földnélküli zsellérek és a pap tulajdona volt) 17 db, az állomány 18 %-a 4 emberé volt, vagy az, hogy 9 fő mondhatta magáénak az összállomány 41 %-át. A lovak megoszlása a bérlők között 226 1850-ben Nincs lova 1 lova 2 lova 3 lova 4 lova 5 lova 6 lova 7 lova 5 fő 3 fő 20 fő 40 fő 23 fő 3 fő 3 fő — 5,15% 3,1% 20,61% 41,2% 23,71% 3,1% 3,1% — 1870-ben 5 fő — 12 fő 20 fő 21 fő 9 fő — 3 fő 7,14% — 17,14% 28,6% 30,0% 12,85% — 4,28% 1850-ben 288 db, 1870-ben 234 db ló volt a bérlők tulajdonában. 1850-ben a 4 és több lóval rendelkezők az állomány 43,4 %-át bírták, míg 1870-ben 64,1 %-át. Még előrehaladottabb koncentrációt mutat a juhállomány megoszlása 1870-ben. A 70 fő bérlő közül csak harminckettőnek volt juha, tehát a bérlők 45,7 százalékának, ami önmagában is magas koncentrációra vall. A juhállomány megoszlása a bérlők között 1870-ben 22 7 Juha van 1—lOdb 11—30db 31—50db 51 db felett 1061 db 19 db 243 db 525 db 274 db 32 fő 4 fő 11 fő 13 fő 4 fő 100% 12,5% 34,37% 40,62% 12,5% Az Összes bérlő egynegyede (17 fő) rendelkezett az állomány 70 százalékával, azaz 799 darabbal. Ez azt jelentette, hogy az újonnan jelentkező konjunktúrára ők tudtak leggyorsabban reagálni, és ők voltak képesek őrzőt is fogadni a nyájak mellé. A legtehetősebbek közé tartoztak abból a szempontból is, hogy közülük egy főnek 3, nyolcnak pedig 2 bérlete volt. Ettől az időszaktól kezdve számolhatunk a makói származású családok egyértelmű „felülemelkedésével", amit a községi vezető testületekben játszott szerepük is bizonyít. A Diós, Mágori, Láda, Keresztes, Vas, Kádár családok megnövekedett tekintélye a gabonatermesztésben és az állattenyésztésben alkalmazott korszerűbb gazdálkodási ismereteiknek és természetesen vagyoni tehetségüknek volt köszönhető. A falu társadalmának másik jelentős rétege a bérlet nélküli házas és házatlan zsellérek, a szolgák, napszámosok kategóriája. Az összlakosságon belül ennek a második rétegnek az aránya mindig egyharmad körül alakult. Megközelítőleg hasonló volt ez már a megtelepedésnél is. Ha ábrázoljuk az összlakosságon belüli számarányukat, akkor az átszámítások után az alábbi képet kapjuk: " 6 Uo. 22 7 Uo. 94.
