Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - A zsellértársadalom változásai
lálozási átlagéletkorról (2. sz. táblázat). A hatalmas arányú, közel 50%-os csecsemőés gyermekhalandóság miatt ez a szám 50 év viszonylatában is igen alacsony szinten alakult: nőknél 18 év, férfiaknál 16,5 év az éves átlag. 22 0 Természetesen a járványok miatt irreális mutatók is keverednek ezekbe a számokba. A település lakosságának átlagéletkora mindig alacsony volt. Ebben közrejátszott a mozgás, az, hogy a falu ennek következtében (rendszerint a fiatalabb korosztály mozgott többet) és a magas születési számok miatt mindig folyamatosan megújult. Ötven év alatt elhalálozott összesen 1509 fő, és ennek csak 14%-a volt 50 év feletti. Az arány ugyancsak az alacsony átlagéletkort tükrözi. Az 50 év felett elhalálozottak kormegoszlása félévszázados összesítésben az alábbi képet mutatja: Nők Férfiak 90 év feletti 1 fő 1 fő 80 év feletti 8 fő 5 fő 70 év feletti 26 fő 34 fő 60 év feletti 40 fő 35 fő 50 év feletti 34 fő 39 fő Összesen: 109 fő 114 fő A vizsgált 50 évben tehát egy fiatal korú lakosságot tömörítő településsel állunk szemben, ahol a természetes szaporodás dinamikája igen erős, ami a település további fennmaradása szempontjából meghatározó jelleggel bír. Népességkapcsolatai elsősorban Csanád megye közeli településeivel erősek, de országhatáron túlérő szálakat is találunk. így például 1857-ben a faluban tartózkodó 46 fő idegen munkaerő (ennek 50 százaléka 14 éves gyermek, további 35%-a 20 év alatti fiatal) 18 helységből érkezett. Sorrendben a legtöbben a szomszédos Tótkomlósról (8 fő), a vonzáskörzetét egyre inkább kiterjesztő Makóról (7 fő), Sámsonból (5 fő), Kunágotáról (5 fő), Pitvarosról (4 fő), Ref. Kovácsházáról (3 fő). Rajtuk kívül Arad (Pereg), Békés (Gyula), Csongrád megyéből (Szentes, Hódmezővásárhely) is érkeztek. Találunk azonban északról jött idénymunkásokat is: pl. Jaskináról, a pétervásári, a késmárki járásból és a lengyelországi Tilicsből. A 60-as, 70-es és a 80-as évekből ehhez hasonló konkrét adataink nincsenek, mozaikadatok viszont igen, de már az előző számításokból is nyilvánvaló, hogy ez a mozgás tovább tartott. A lakosság vallási összetétele is a további keveredésre, illetve népmozgásra utal. 22 1 1850 1857 Református (helvét) 659 fő 713 fő Evangélikus 6 fő 4 fő Katolikus 3 fő 9 fő Zsidó — 9 fő Görög — 1 fő Hasonló tendenciát figyelhetünk meg a nemzetiségi összetételből is. 22 2 22 0 NREI Halotti anyakönyvek. 1844—1895. 22 1 CSML IV. B. 151/b., 181/n. Nagymajláth 1850. és 1857. évi népességösszeírásai. 92.
