Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Gazdasági élet
tenyésztett. Az igáslovat pedig nem lehetett csak a legelőn tartani. Ugyancsak a szemes takarmány iránti szükségletet növelte a sertés- és baromfiállomány (elsősorban a liba) szaporodása az 1850-es években. Az ebből az időből származó hivatalos összeírások a baromfiállományra vonatkozó adatokat nem tartalmaznak, de két forrásértékű utalás is a nagyarányú növekedést támasztja alá. 18 7 Az istállózó tartással és főleg a szemtermelés kibontakozásával szoros kapcsolatban állt az állatlétszám alakulása, amelynek 1850 és 1870 közötti változásai tükrözik a mezőgazdasági termelést ért hatásokat is. Az állatlétszám alakulása 1850 és 1870 között 18 8 1850 1857 1870 Ló igázható 240 db 292 db 193 db összes 288 db 469 db 266 db Tehén magyar 108 db 288 db 72 db svájci — — 15 db Juh közönséges — — 1156 db nemesített — — — Sertés — 374 db 202 db Ökör 2 db — — Kecske — — 11 db Méhkas — — 8 db A vizsgált időszakban a tenyésztett állatok közül a legfontosabb szerepe a lónak volt. Az adatok azt bizonyítják, hogy a kertészek életmódjához, gazdálkodási módjához a mozgékony, többféle munkára is kiválóan alkalmazható ló felelt meg leginkább. Az ökör már a negyvenes években jórészt kiszorult a gazdasági udvarból. Országosan viszont még 1870-ben is igen magas volt az arányszámuk (26%), alig maradt el a teheneké (38,4%) mögött. 18 9 A kertészek, a házzal bíró zsellérek egy része vállalkozó volt abban a tekintetben is, hogy lovaikkal áruszállítást, fuvarozást vállalt. A kovácsházi lakosok közül többen erre szakosították magukat. 19 0 Ennek nyomait az összeírásokból felfedezhetjük Majláthon is. Például 1850-ben is találunk olyan föld nélküli zsellért, akinek 2 lova volt. 19 1 1870-ben a föld nélküli lakosok közül 6 lova volt 3 főnek, 5 lova kettőnek, 4 lova háromnak, 19 2 ami arra utal, hogy ők bérmunkát (fuvarozást, szántást, stb.) vállaltak, nyilván nemcsak a község területén. Állításunkat az is alátámasztja, hogy ebben az időben az összlakosság tulajdonában 114 nehéz ló volt. A ló elterjedésében és felhasználásában nagy szerepe volt a szomszédos mezőhegyesi ménesbirtoknak, amely a környékbeli szabad munkaerő egy részét is foglalkoztatta. Fajtiszta tenyészetével kiváló képességű igaerővel látta el a környéket a XIX. század folyamán és a XX. század első felében. 19 3 18 7 Gajdács i. m. 242.; CSML IV. B. 151/B. Nagymajláth 1857. évi összeírása. 18 8 CSML IV. B. 151/b. Nagymajláth 1850., 1870., 1857. évi összeírása. 18 8 Magyarország története 1848—1890. 6/2. i. m. 1086. 18 0 Oltvaii. m. 12. 18 1 CSML Nagymajláth 1850. évi jószágösszeírása. 18 2 CSML Nagymajláth 1870. évi jószágösszeírása. 18 3 Perneki Mihály: A mezőhegyesi állami ménesbirtok gazdálkodása 1867—1900. Agrártörténeti Szemle. 1976. 3—4. sz. 322—375. Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között. Közlemények Békés megye és környéke történetéből. 1. Szerk. Erdmann Gyula. Kiadja a Békés Megyei Levéltár. 1986. 15—19. 79
