Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatása Nagymajláthon
hangoztatták országszerte, még inkább óhajtották, hogy „az ő boldogságukról is rendelkezzék a törvényhozás". Az előbb említett folyamodók indokaikban csaknem szószerint kimondták, hogy azé a föld, aki megműveli és megvédi azt. Ez pedig már nemcsak panasz, hanem figyelmeztetés is. A dombiratosiak a nyílt földfoglalásig eljutottak főbérlőjükkel szemben. Az 1848. december 5-i megyei bizottmányi ülésen Ráth József dombiratosi nagybérlő a következőket panaszolta: „miután 1842 évben Wodjaner Adolf bérlő és Dumiratosi most állodalmi 3-ik osztályú puszta feles földészei között tett egyesség szerint a Dumiratosiak használatába engedett 1500 hold földből később, jelesen 1846 évben kelt pótlék szerződés szerint vissza eresztett, és már két év olta háborítatlanul bírt, most pedig be vetvé levő 300 hold földet a község most erőhatalommal visszafoglalni akarná... 17 1 E panasza megvizsgálására folyamodó egy bizottság kinevezését kérte, melyet a megye el is rendelt, hogy az „rögtön intézkedjék". A bizottság napokon belül ki is szállt a helyszínre és megállapította, hogy a kertészek által a „300 hold földeknek elfoglalása szándékoltatik". 17 2 A megye urai igyekeztek gyorsan dönteni. Az elmarasztaló ítélet törvényes végrehajtását január 22-re tűzték ki, de a „kitűzött napon ... az egész község nevében a Bíró de a helység házához egybegyűlt nép is egyetemes akarattal ellenszegülvén" 173 a végrehajtást nem tudták foganatosítani. Az ellenállást mindjárt tett is követte, mert február 5-én már ezt jelentette Kövér Pál főszolgabíró: „a Dumiratosi lakosok mintegy harminczan az Elöljárók vezetése alatt a kérdéses 300 hold földet, melyet a ministeriumhoz beadott folyamodásokban mint az előtt kezökön volt haszonbéri földet magok visszaadatni kérték: nem várva az ügy kimeneteléig magok hatalmával visszahancsikolták." 17 4 A kérdéses 300 hold föld visszafoglalásában feltétlenül közrejátszott a forradalmi hangulat, de az indító okot a régi sérelmek adták, amelyek most még inkább éreztették hatásukat. A 300 hold földet korábban bérletként bírták, de az idők folyamán azt másra akarta hasznosítani a bérlő, és visszavette. A községnek pedig nagy szüksége lett volna rá, hiszen így a lakosság számához viszonyítva a földterületet, aránytalanság jelentkezett. Az arány helyreállítása érdekében ahhoz is volt bátorságuk, hogy a régi községi vezetést leváltsák, és az új vezetők irányításával hajtsák végre a foglalást. Nyilván olyan cél is lebegett előttük, hogy arra az időre, amikor a majorságiakat is földhöz juttatja a kormányzat (ilyen hírekről a sokféle törvénytervezet, beadvány időszakában hallhattak), akkorra a 300 hold föld az ő birtokukban legyen. Dombiratos, amint láttuk, korábban nagybérlőé volt, tehát nem eredeti kincstári telepítés, hanem későbbi átvétel. Márpedig azoknál a községeknél, melyek a kincstári telepítésűek előtt keletkeztek, szinte általános tendenciaként mutatkozott a bérelt föld területének kicsinysége, hiánya. Ezt elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy ezekben a helységekben erősen elharapódzott a földek alhaszonbérbe adása, melyhez hozzájárult még a belső szaporodás és az állandó betelepedések. így a nagyszámú lakosságot nem tudta eltartani az a földterület, amelyet a nagybérlő a községnek alhaszonbérbe adott. Dombegyháza esetében is a 365 kataszteri hold földterületre 751 fő lakos jutott. 17 5 17 1 CSML CSÁBGY jkv. 1848. december 5. 17 2 CSÁBGY jkv. 1849. január 3. 17 3 CSML CSÁBGYI 859/1849. 17 4 CSML CSÁBGY jkv. 1849. február 5. 17 5 Ifj. Palugyay i. m. 338. Bánhidy Dombegyházán 240 főre 664 hold, Marczibányi Dombegyházán 625 főre 1270 hold, Nagy-Kovácsházán 1581 főre 1545 hold (ebből 845 a szántó), Ref. Kovácsházán 453 főre 702 hold (ebből 520 a szántó), Tóth-Kovácsházán 883 főre 939 hold (ebből 700 hold a szántó) föld jutott. Dombiratoson ugyanekkor 618 fő 1200 hold (ebből csak 800 hold a szántó) földet bérelt. 70
