Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatása Nagymajláthon

az árulókkal, kik összeesküdtek a magyar nemzet ellen!"

15

8 A honvédseregbe elsősorban azok mentek, akiknek nem sok vesztenivalójuk volt, az a mozgékonyságáról ismert zsellérréteg, amelyik leszorult a bérletről vagy más házában lakott. Ez derül ki az apácai névsorból is,

15

9 ahol zömmel a bevándorlók vállalták a „táborba szállást". Az önkéntesen beállt honvédek ugyanis napidíjat kaptak a megyétől és teljes ellátást, ilyenformán a katonáskodás egyeseknek megélhetést is jelentett. A honvédek eltartására szánt összeget, a megyei előírás alapján, a községek fizették be az e célból alakult pénztárba. A kertészközségek a jelentkező újabb terheknek (hadiadó, átvonuló katonaság ellátása, stb.) nehezen tudtak eleget tenni, leromlott gazdasági helyzetük miatt. A majláthiak már 1848 közepén ott szerepeltek a tartozók között: Tartozások jegyzéke a Nagylaki járásban"

16

0 Hadi adóba Honi adóba Ft kr Ft kr Pitvaros régi Kertészség 135 49 156 13 Pitvaros Albert Kertészség 103 22 103 22 Pitvaros Ambrózi Kertészség 58 37 51 57 Székegyháza Nagy Majlát 107 6 74 22 Az alföldi és tiszántúli népfelkelés teljes kibontakozására nem volt idő, mert a Honvédelmi Bizottmány Jellasich futásával, a főváros közvetlen fenyegetettségének megszűnésével átmenetileg leállította, és utasításában a felkelt tömegeket további parancsig lakóhelyükre küldte vissza.

16

1 Ez a kapkodás, amely néhány hónap alatt többször is tapasztalható volt, valamint az adók növekedése, sérelmes ügyeik rendezetlensége, megtörte a kertészek lelkesedését. A decemberi újoncozást sem fogadták már nagy rokonszenvvel. Több helység, köztük Nagymajláth ifjai is megszöktek az újoncállítás elől:

16

2 „Székegyházi Nagy Majláti lakosok előadván, hogy általok még ki állítandó 3 újonczok ki állítása tekintetéből ifjaik között sors húzást rendeltek, mi előtt azonban ezt tehették volna Zaka István és Nagy István megszöktek..." Kövér Pál fó'szolgabíró jelentéséből tudjuk, hogy még 1849 januárjában sem találták őket.

16

3 Az esethez feltétlenül kívánkozik annyi megjegyzés, hogy Zaka és Nagy nem az elesettebb lakosok közé tartoztak. Zaka kovácsmester volt, Nagy Istvánról pedig tudjuk, hogy 1849-ben már két bérlete volt, így nekik volt féltenivalójuk, tehát olyan lehetőségük, amely az események normalizálódása után egy biztonságos helyzetet eredményezett volna számukra. A nagymajláthiaknak az újoncozáskor „minden 127 lélek után 2 főt"

16

4, azaz összesen 10 főt kellett kiállítani. 1845-ben ugyanis 581 fő

16

5, 1850-ben pedig 668 fő

166 volt a lakosok száma. A középarányost véve kaptuk a fenti számot. A lelkesedés alá15

8 Barta István: Kossuth alföldi toborozó körútja 1848. őszén. A történettudomány kérdései 16. Akadémiai Kiadó Bp. 1952. 12—13. 15

9 Miklya i. m. 34. 16

0 CSMLCSÁBGYI175/1848. 16

1 Barta i. m. 15. 16

2 CSMLCSÁBGYI2001/1848. 16

3 CSML CSÁBGYI 159/1849. 16

4 Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849—ben. I. Századok. 1955/6. 872. 16

5 CSMLCsvm.k.i. 1589/1845. 16

6 CSML IV. B. 151/6. 1850. évi népszámlálás. 68