Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatása Nagymajláthon

tékét a forradalom első két hetében úgy is jellemezhetjük, hogy az előző évek gazdasági problémái miatt a forradalmi helyzet itt is kialakult (gondoljunk csak arra a 34 csalatkozott családra, akik 1846/47-ben adták le bérletüket, és akiknek zöme az anyakönyvek tanúsága szerint helyben maradt), aminek következtében igenis felmerülhettek nagyon radikális követelések (a kiszolgáltatottság felszámolása, újabb földigény a bérlettől megfosztott családok részéről, stb.). Április 12-én sor került a kertészek vezetőinek összejövetelére Nagymajláthon. A gyűlés lefolyásáról sajnos még eddig semmiféle dokumentum nem került elő. Egyes határozataira azonban következtethetünk a vármegyei alispánnak, a miniszteri országos ideiglenes bizottmányhoz intézett április 14-i tájékoztatójából: „A megyében a rend folyvást kedvező állapotban vagyon. Nyugtalanság jelei csak némely kertészközségekben mutatkoznak, kik a kamarális pusztákon árendafizetés és dohánytermesztés kötelesség mellett bizonyos esztendőkre letelepedtek. De ezen nyugtalanságnak is csak az az eredménye, hogy új szerződés végett az illető miniszterhez fognak folyamodni."

14

0 A kovácsháziak május 2-án először a megyéhez fordultak: „...mint hogy folyó szerződéseink fő haszonbérlő uraságainkkal, jövő Szt. Mihálykor elmúlnak, és azon időben történhető, hogy őszi vetéseink tőlünk megtagadtattnak, hová leszünk — a kik már 5000 lélekre szaporodtunk, noha adóinkat tehetségünk szerint fizetjük, Katonáskodó egyedeket mint más örökös helyek állítánk, ezen oktból folyamodtunk már Temesvárra kétszer az Administratióhoz, onnand el utasíttattunk Pécskára a Tiszttartóhoz, de mindenkori járásunk sikertelen maradt, és még csak egy szót sem tudunk jövendő sorsunk mi volta felöli..."

14

1 Miután itt nem jártak eredménnyel, a három kertésztelep képviselői felkeresték Kossuthot, akitől földet kértek „örökös falu" megalapítására. Kossuth egyelőre meghagyta őket haszonbérlőknek „míglen irántuk törlesztés által, majdan tulajdonukká válandó örökös árenda által mielőbb gondoskodhatandok."

14

2 Amint látjuk, a kovácsháziak esetében először valóban új szerződés kellene, de a későbbiekben már igazi céljukat vetik föl Kossuth előtt: földet, örökös falunak. Kossuth tehát ígéretet tett a kovácsházi kertészeknek sorsuk jobbra fordulására, ugyanakkor türelemre intette őket. A többi Csanád megyei folyamodó viszont még ígéretet sem kapott az igazságügyi minisztériumtól.

14

3 Általában ez volt az eljárás a szomszédos megyék (Csongrád, Torontál) kérvényezőivel szemben is.

14

4 Világos tehát az, hogy a forradalmi kormányzat a márciust követő események sodrában nem ismerte fel az ügy jelentőségét. Pedig a zsellérek és velük együtt a telepítvényesek problémája a leghaladóbb politikusok jelzései alapján, már ekkor is országos ügy volt. A telepítvényeseknek mint allodiális földön lakóknak a problémája — a majorsági zsellérséggel együtt — már a forradalom előtt is többször napirendre került, így az 1836. évi VII. tc-ben, amely a földesúrhoz fűződő viszonyukat is magánjogi jellegűnek minősítette, kimondva, hogy „udvari telken lakó, vagy bármely nevezet alatt pusztákra telepített és a földesúr engedményéből valamely úri majorságbeli telket használó zsellérek, úri tartozásaikra nézve egyedül a földesúrral teendő szabad egyezéstől függnek". Kimaradtak az örökös megváltásnak az 1840. VII. tc. által nyújtott lehetőségéből is. Az utolsó rendi országgyűlésen Bónis Sámuel javas14

0 Ember i.m. 202. 14

1 CSML CSÁBGYI136/1848. 14

i Gyimesii. m. 178. 14

3 CSML CSÁBGYI 1337/1848. és 1243/1848. 14

4 Gyimesii.m. 179. 65