Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatása Nagymajláthon

latát utasították el, aki azt indítványozta, hogy az örökváltságot terjesszék ki a nem úrbéres telkekre is. A rendek a tulajdonjog megsértését látták ebben, így a nagy ellenállás hatására Bónis is módosította indítványát úgy, hogy a kötelező megváltás a majorságiak esetében csak a belsőségre terjedjen ki. Az alsótábla többsége azonban még így is elutasította a magánjogi jellegű szerződésekbe avatkozás gondolatát. A kérdés ezzel még nem került le napirendről: Kossuth 1848. március 6-án, az úrbéri törvénytervezet vitája során azt kívánta, hogy ne csak az urbáriális helyek, „hanem minden szerződési, privilegiális, cenzuális községek, amelyek valamely fizetéssel vannak a földesúrnak kötelezve, a fizetések alól magukat megválthassák". Ezt az indítványt is leszavazták.

14

5 Ezt követően az áprilisi törvények is csak az úrbéri terhek megszüntetését mondták ki, a telepítvényesek viszonyait érintetlenül hagyták. Mindez csak tovább erősíti a nagymajláthiak felhívásának jelentőségét. Már az eddigiekből is kiderül, hogy a forradalom híre, a törvényalkotás ténye nem kis hatással volt a nagymajláthi kertészekre. A fennálló jogi helyzettel szembeni állásfoglalásuk még inkább megmutatkozott abban, hogy a szigorú szerződés ellenére megtagadták a dohány termesztését: „Kövegy és N. Majláth községek, úgy Alberti, Almás s Kamarás községek kertészei 1848-49—ben a kötelezett 2945 hold földön dohányt nem termesztvén 58 900 forinttal bírságoltattak"

14

6 (t. i. a forradalom után). Ez az ellenállás a paraszti — a telepítvényes viszonyból fakadó — ellenállásnak egyik sajátos formája volt. Jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha vázoljuk a körülményeket. Már az előbbiekből ismerjük, hogy az 5 hold dohánnyal milyen rengeteg munka volt. Ezen kívül azt is tudjuk, hogy a kincstárnak mit jelentettek a saját telepítések. Hozzá kell még tennünk azt is, hogy ezeknek a községeknek szinte egyetlen pénzforrása a dohány volt, és így jórészt csak ez szolgáltatta a megélhetéshez szükséges anyagiakat. így látjuk csak világosan, hogy milyen bátor lépés volt a dohánytermesztés megtagadása. A bátorság mellett azonban rá kell mutatni az önálló lépésre is, hiszen a forradalom híre volt az egyetlen biztató tényező számukra; ugyanakkor volt egy objektív helyzet, ami tettekre sarkallta őket, ez pedig a rendkívül labilissá vált, kiszolgáltatott gazdasági helyzetük. Az április 12-i összejövetel éppen akkor történt, amikor már megkezdődött a palántanevelés, és lassan esedékessé vált azok kiültetése a földekre. Érthető, hogy a kincstár az első perctől kezdve a megtorlásra, megfélemlítésre gondolt. Mivel a törvényhozás nem vette pártfogásába a kertészeket, azok kérelmeire a minisztériumból nemleges válaszok érkeztek, így már a kezdeti időszakban élhetett változatlan jogaival, és elrettentő példaként minden községben lefolytatott néhány gyors eljárást. Nagymajláthon például Szabó János és Gyaraki János „méltatlanul minden vagyonuktól meg fosztattak".

14

7 Említettek panaszos leveléből az is kiderül, hogy haszonbéres földjeiket „drága pénzen vett maggal" (búzával) már bevetették (a levél keltezése június 7.). Az alberti dohányost vasba verve, megkötözve kísérték földje megművelésére, a többieket súlyos pénzbüntetéssel fenyegették;

14

8 mindez nem rettentette vissza az elkeseredett kertészeket az ellenállástól. Az elkeseredés és a teljes kétségbeesés hangja érződik a kincstári átvétel előtt álló nagykamarásiak soraiból is: „Mindenektől meg vagyunk fosztva, nints egy Testet tápláló jó Lélek, mely bennünket ily szomorú siralmas s ma holnap semmi nélkül maradó ügyefogyottakat tsak egy hasznos szóval is ellátna, vagy velünk jövendőbeli állásunkat megtudatná."

14

9 14

5 Uo. 177—179. 14

6 Takácsi, m. 127. 14

7 CSML CSÁBGYI468/1848. 14

8 Oltvai i. m. 32. 14

9 Takács i.m. 127. 66