Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatása Nagymajláthon
csak kertészközségeink oly szerencsétlenek, kik ezeknél még talán nagyobb iga alatt nyögve, ez ideig feledékenységbe maradtak. Ez minden mások örömeitől indíttatva a Ns Vmegyei küldöttségtől bátoríttatva, de leginkább súlyainktól nyomatva elhatároztuk, hogy minden e Csanád vármegyébe kebelezett kertésztársainkat arany szabadságunk indítványozása tekintetéből felszólítunk. Melyre nézve, telyes bizodalommal megkérjük kegyelmeteket, mint velünk egy teher alatt levőket, hogy fent kitett szabadság indítványoztatása végett, laktársaikat felszólítani és még ez éppen következő vasárnap azaz április 12-én reggeli órákba küldöttjeik által véleményüket véllünk tudatni el ne mulasszák. Kelt, Nagymajláthon Mártzius 31-én 1848. Nagymajláth község elöljárói és közlakói." 13 8 A felhívásból világosan kitűnik, hogy a vármegyei küldött (nem valószínű, hogy küldöttségről van szó) közölte az elöljárósággal, hogy a jobbágyfelszabadító törvények csak az úrbéres községekre vonatkoznak. A kertészek esetében tehát semmi változás nincs: a föld továbbra is a kincstár tulajdonában marad, a szerződések sérelmes pontjai továbbra is fennállnak: mint az 5 hold feles dohánytermesztés, a telepesek számának rögzítése, stb. A felhívás megszövegezéséről és a „kertésztársak" felszólításáról bizonyára falugyűlésen döntöttek. Része volt ebben a baloldali érzelmű megyei küldöttnek is, akinek jelenléte „bátorította" a jelenlevő lakosságot, és akinek javaslatára történt valószínűleg a kertész küldöttek találkozója is Nagymajláthon. A szövegben nem esik szó a kertészek régi vágyáról, az úrbéres községgé alakulásról, ehelyett határozottan az „arany szabadság" követelése áll; tehát ők is részesedni akartak az úrbéres jobbágyok szabadságából. Amikor a nagymajláthi összejövetel eredményeként több község (Csanádapáca, Pitvaros, Kovácsháza, Dombiratos, Kevermes) a törvényes utat választva beadvánnyal, vagy küldöttség útján fordult Kossuth-hoz és az igazságügyminiszterhez, 13 9 — mégha ezekben „örökös, Úrbéres faluvá alakulásukat" kérik is — feltétlenül ott kell látnunk e kérvények mögött is azt, hogy ezzel az úrbéresekhez hasonló felszabadítást képzeltek elérni. Hiszen ha úrbéres községgé alakulnak, akkor a törvények rájuk is vonatkoznak. Amikor azonban a kertészek földigényéről beszélünk, akkor óvatosnak kell lennünk, mert nem mondhatjuk ki egyértelműen azt, hogy minden kertész azonnal tulajdonosa szeretett volna lenni bérelt földjének. A legtöbb esetben megelégedtek volna azzal, ha bizonytalan helyzetük megváltozik, és ha kedvezőbb szerződést írhatnak alá. Nem jelenti ez azt, hogy a nagymajláthiak „arany szabadság" követelésének sem kell komolyabb jelentőséget tulajdonítanunk. Az más kérdés, hogy az adott körülmények között — főleg a forradalom első szakaszában — a kertészségek egy része „megelégedett" volna kisebb segítséggel is; de annyi bizonyos, hogy ők is szerettek volna a földek tulajdonosai lenni; csak nem merték azt nyíltan hangsúlyozni. A nagymajláthi felhívásnak ez utóbbiban láthatjuk a jelentőségét, és abban, hogy a megye kertészeinek figyelmét már a polgári forradalom kibontakozásának kezdeti időszakában a haladás irányába fordította; tudatosította bennük helyzetük tarthatatlanságát, és a változás szükségszerűségét. A bátor kinyilatkozásban közrejátszott az a nyomorúság szülte forradalmi hangulat, amely a kertészek gazdasági helyzetéből adódott az 1846-tól kibontakozó válságos években. Ha erről az oldalról közelítjük a nagymajláthiak ténykedését, akkor az elszántságot és a követelés mér13 8 Miklya i. m. 25.; 13 9 Gyimesi i. m. 178.; Oltvai i. m. 46.; CSML CSÁBGYI 136/1848. 64
