Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A szerződés
Ha a telepítvényes meghalt, özvegye csak az uradalom hozzájárulásával tarthatta meg a bérletet. 10 2 Erre Majláthon 1844—1849 között csak kevés példát találunk: 1847-ben Nóvé Pálné, 1848-ban Fenyvesi Ferencné és Kecskeméti Sámuelné (Sómáné) váltotta át férje bérletét. Házhelyhez jutott Takáts Péterné 1844-ben, Áts Istvánné és Biszak Pálné 1846-ban. 10 3 Az összeírásokban feltüntetett többi özvegy (Maxinka Istvánné — aki a „székhátiak" között is ott volt —, Fábián Istvánné) a bérlők telkén húzódott meg. A szerződés tartalmazta még az előző fejezetben ismertetett földterületi beosztást. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni azt, hogy a területnagyságban is változás állt be, feltételezésünk szerint 1850-ben a szerződésmódosításhoz ez is hozzájárult. Palugyay már a következőket írta: „Határának összes területe teszen 4082 egész s 431/1100 holdat; ebből a szántóföld 2132 pos mérő, egy mérőre 800 D-ölet véve — melly 1100 • ölre véve =1550 600/1100 holdat tesz, legelő 1100 • ölével véve holdját: használható 884 hold, haszonvehetetlen szik kotymányos föld, a szántóföldek közt található szik kotymányokkal együtt, holdját 1100 [Hőiével véve tesz 1570 holdat, piacz 4 hold, temető 2 hold, stb." 10 4 Az eredeti szerződéshez viszonyítva tehát a szántó 50, a használható legelő és rét 484, a hasznavehetetlen terület 930 holddal nőtt. Véleményünk szerint ekkor került a községhez a Makói tanyák és a Kopáncsi puszta határolta északnyugati vízállásos legelőterület — a Székegyházi puszta része volt ez is —, amelyet éppen ezért „Kis pusztá"-nak neveztek. Azt is látnunk kell a fentiekből, hogy ezekkel a módosításokkal együtt újabb mérnöki felmérésre (pontosításra) került sor, bizonyítja ezt az, hogy Palugyay adatai már az utcák, dűlőutak, udvarrészek stb. által elfoglalt területeket is tartalmazzák, sőt a részholdakat is feltüntetik. Az eredeti szerződés aláírására a kialakult gyakorlatnak megfelelően Pécskán került sor. Ide csak a kertészek megbízottjai mentek el, és ők írták alá társaik nevében is. Az ismertetést és az egyenkénti aláírást a helyszínen végezték, rendszerint későbbi időpontban. 10 5 így az aláírások több részletben történtek. 10 6 Az első aláírók a „székhátiak" képviselői lehettek. Nincs pontos bizonyítékunk arra nézve, hogy ők egyénileg vagy közösen bérelték-e itt a földet 1843 előtt. Arra viszont találunk analóg eseteket, hogy a kincstári telepítések során egyes gazdák egyénileg béreltek földet. 107 Első telepeseink esetében is ez tűnik legvalószínűbbnek. A betelepülő második hullám vezetői Kiss Sándor és Vincze Pál lehettek — nyilván ők írták alá a szerződést is Pécskán —, annál is inkább, mert több éven át ők töltötték be a bírói és a törvénybírói tisztet. A Makóról, Vásárhelyről, Szentesről érkezők átvehettek bérleményeket, ezért a jegyző, a volt bérlő és a kincstári felügyelő jelenlétében nekik egyénileg kellett szerződniük. Nem kizárt viszont az, hogy nekik is voltak vezetőik — kisebb csoportjaik elkülöníthetők —, akik előre megtudakolták, hol juthatnak hozzá bérlethez. Úgy tűnik, hogy a XIX. század folyamán és a huszadik század elején általános volt ez a csoportos, kijelölt vezető útján történő munkavállalási forma a zsellérek és utódaik (kubikosok, summások) körében. Mindent egybevetve a szerződésben vállalt kötelezettségek, mindenekelőtt a feles dohánytermesztés igen nagy kockázat és bizonytalan helyzet elé állította az 10 1 Gyimesii. m. 173. 10 3 CSML Nagymajláth dicalis összeírásaii. m. 1844—1849. 10 4 Ifj. Palugyay i. m. 348. íos yö. Takács i. m. 102. Bernula i. m. 6.; Bernula—Tamasi i. m. 7. 10 6 CSML Csvm. k. i. 3610/1846. 10 7 CSML A telepítvényes községek örökváltsága Kis-Iratos, Alberti, Mezőkovácsháza, 250, 424,472. 47
