Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A szerződés
gyay az 1850-es évek első felében is még 15 évről írt: úgy tűnik, hogy menet közben változtatták meg az eredeti megállapodást. Több jel mutat arra, hogy az emelésre 1850-ben került sor, akkor, amikor a dohánytermesztés megtagadása miatt felemelték a bérleti díjat. 9 2 A szerződés legfontosabb pontja a dohánytermesztési kötelezettséget tartalmazta. Az 500 hold dohány termésének felét kötelesek voltak ellenszolgáltatás nélkül a kincstárnak átadni. A másik felével sem rendelkeztek szabadon, mert erre a kamara fenntartotta magának az elővételi jogot. 1844 után nem találkozunk olyan esettel, hogy ezekben a községekben más vásárolta volna fel a dohányt. Ha országosan még nem is, de a saját birtokain a kincstár következetesen érvényt szerzett monopol helyzetének. Az apácaiak 1844 elején még mázsánként 15 váltó Ft 30kr-ért adták át termésüket egy csabai kereskedőnek, de év végén már panaszosan írták, hogy „feles kertészkedésre ált alakultatásunk a' legnagyobb fájdalmunkra elrendeltetett, még pedig a' részünkrőli el nem vállalás esetére, a pusztábóli a folyó évi Október utolsó napjáig leendő kitakarodás terhe alatt." 9 3 A szerződés ismeretében világosan látták, hogy az eddigi szabad értékesítés után megkötik kezeiket. A dohánytermelés biztosítása érdekében az uradalom beavatkozott a művelés módjába is. A termelési előírások, a szállítások pontos betartására külön felügyelőt, — „e végre rendelt Egyént" 9 4 — állított. Ő különösen ügyelt arra, hogy a szerződésben foglalt, számokkal ellátott numerusokat a bérlők nehogy alhaszonbérbe adják, vagy feldarabolják. A közvetlen telepítések előtt ugyanis gyakran előfordult, hogy a bérelt területet a kertészek tovább osztották. így például Csanádapácán is a rendezéskor derült ki, hogy „tizenhatan bizonyos földmennyiség birtokába csak tiltott telekfelosztások által jutottak." 9 5 Az esetet a kertészek elkergetésével büntették. Ez történt 1845ben Nagymajláthon is Kígyósy Jánossal, aki verekedés miatt perbe keveredett, de a per lefolytatásakor újabb vádat is emeltek ellene azért, mert „dohány földjét nem rendessen míveli, a más földeket pedig (ti. a szántóföld másik 2 nyomását, a legelőt, a „láncos" földet) másoknak alhaszonbérbe adta." Ezért az 1845. február 17-én Pécskán tartott „fenyítő Úri Törvény Szék 8-ik sz. ítélete" alapján „említett Kígyósy János a kertészségből elmozdíttatott, és mind a vagyona eladatott." 9 6 Ugyanezen irat a szerződés 22. és 23. pontjaira hivatkozva 436 Ft 39 kr megtérítésére kötelezte Kígyósyt. Ugyancsak Kígyósy János ügyéből tudjuk meg, hogy a telepesekkel elfogadtatták azt, hogy bérleti viszonyból származó valamennyi peres ügyben egyedüli bírájuk az uradalom részéről kirendelt bíróság. A szerződésben lemondtak a rendszeres törvénykezésről és alávetették magukat az úri törvényszéknek. Kígyósy — igazságát keresve — hiába fordult a megyei közgyűléshez és a nagylaki járás szolgabírójához, végül a pert a kincstári ügyvéd levele döntötte el, amelyben ez állt: „folyamodónak e tárgybéli intézkedés ellen előterjesztett panasza helytelen, minthogy fent hívott Szerződés 5-ik pontja szerint minden orvoslásokról, óvásokról, egy szóval minden Törvénykezési segedelmekről kerekdeden le mondott." A holdanként meghatározott 2 Ft-ot — egy numerus után 48 Ft-ot — és a kincstár részére járó egyéb tartozásokat két részben, május elsején és október elsején fizették. A szerződés azt is előírta, hogy a haszonbért a telepesek által megválasztott lakoM Takács Lajos i. m. 127. 9 S CSMLCsvm. k. i. 1589/1845. M CSMLCsvm. k. i. 2643/1844. • s CSML Csvm. k. i. 2643/1844. M CSML Csvm. k. i. 2399/1845. 45
