Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A földterület beosztása és a névadás
A Majláthra áttelepült népesség kapcsolata nem szakadt meg Dombegyházával és Kovácsházával. A nagymajláthi anyakönyvekből tucatjával lehetne a példákat hozni, de a dombegyházi házassági és halotti anyakönyvek is egyértelműen erről tanúskodnak: 1 1844-ben a nagymajláthi Gyenge István házasságot kötött D. Szabó György Sára lányával Gyenge József és Tokai Sándor tanúk előtt; 2 1865-ben Kiss Mihály 22 éves dombegyházi lakos (Kiss Sámuel földműves fia) házasságot kötött Barabás Julianna 18 éves nagymajláthi lakossal (néhai Barabás János árva hajadon lányával); Veszprémi János (Veszprémi Sándor béres fia) 24 éves dombegyházi lakos Seres Julianna (Triznyai György szűcsmester mostoha leánya) 18 éves nagymajláthi lakossal; 3 1866-ban Asztalos István dombegyházi béres Barabás Erzsébet (néhai Barabás János leánya) nagymajláthi lakossal Triznyai György szűcsmester tanú előtt; 4 1877-ben Varga Sándor nagymajláthi lakos (aki Dombegyházán született 1854-ben) Jenei Mária dombegyházi 19 éves leánnyal Ács János, Menyhárt Pál tanúk előtt; 5 1870-ben a ref. kovácsházi anya- és ref. dombegyházi leányegyház halotti anyakönyvéből értesülünk Kígyósi Zsuzsánna szolgáló (1849-ben Majláthon született) haláláról. Egyelőre a makói, vásárhelyi, szentesi beköltözőkről (a harmadik hullám tagjairól) semmi olyan ismeretünk nincs, ami konkrét bizonyítékokon alapulna az ideköltözés okának felderítésére. Csak a későbbi időszak történetét ismerve tudunk visszakövetkeztetni arra, hogy a makóiak, vásárhelyiek már az indulásnál is tehetősebbek voltak, nyilván fejlettebb technikával, termelési ismeretekkel rendelkeztek; az 1850-es évektől a gabonatermesztés fellendülésével együtt fokozatosan átvették a községi irányítást is, az 1870-es évek végétől és a 80-as évek elejétől — a hagymatermesztés meghonosodásától kezdve — pedig közülük kerültek ki a „gazdák". Számos szórványadat mutat arra, hogy a makóiaknak, vásárhelyieknek a mai település nyugati részén tanyáik voltak (pl. Gera tanya, Gera kút, Mágori kút, Szalai tanya, Forrai tanya stb.), ami arra utal, hogy a hivatalos település létrejötte után egy darabig kétlaki életet éltek. A földterület beosztása és a névadás Nagymajláth hivatalos telepítése a kincstár részéről egy időben történt a szomszédos Ambrózfalvával és Csanádalbertivel. Nem véletlenül nevezték e három községet a kamarai szóhasználatban „kertészeti telepeknek". 7 0 E falvak a terület nagysága, a lakosság száma, a gazdálkodás módja tekintetében a mai napig rendkívül hasonló képet mutatnak. Az indulásnál pontos mérnöki felmérés alapján mindhárom helyen csaknem teljesen azonos területet mértek ki a falunak, utcáknak, közcélú épületeknek. A falukép ma is magán őrzi a 145 évvel ezelőtti vonásokat, azzal a különbséggel, hogy a telkek sűrűbben beépítettek. A foghíjas porták viszont — különösen a szélső utcákban — ma is az eredeti állapotot mutatják. A majláthi határt három fordulóra (nyomásra) osztották. A keleti oldalon — a „Komlósi tanyák" és Mezőhegyes felől helyezkedett el az első forduló, az Ambróz7 0 Pesthy i. m. 89—92. 35
