Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)
Rózsa Gábor: Giba Antal városfelmérési vállalatai
GIBA ANTAL VÁROSFELMÉRÉSI VÁLLALATAI RÓZSA GÁBOR Amikor egy város emléket állít egy mérnöknek, gyakorta előfordul, hogy mai méltatói felfedezik benne a jókezű rajzolót, az elmés díszítőt, a tehetséges közgazdát, a zseniális meliorátort, a nagy szervezőt vagy a kiváló társasági embert, közben hajlamosak vagyunk „megfeledkezni" magáról a mérnökről, a geometráról vagy földmérőről. Nem csoda! Ha csak Csongrád megye geometráit vesszük sorba, tudjuk: Balla régészkedett, Vertics verselt, Schéner Shakespearet fordította, Vedresről pedig eddig is tucatszám értekeztek sajátos szakterületük kizárólagos aspektusai szerint áradozva. A „csoda" magyarázata az iskola, a nemrég jubilált Institutum Geometricum, melynek humán-ismereti megalapozottságára mi sem jellemzőbb, mint hogy egy Dugonics András ott évtizedekig a mennyiségtant adta elő! A békési származású Giba Antal is ebben az intézményben szerezte meg oklevelét 1824-ben, viszonylag későn: 28 éves korában. Tanulmányait megelőzően, és azután közben is Pest Szépítő Bizottmányának lejtmérési munkálataiban vett részt, mondhatni: munkálódva tanult, új ismereteit folytonosan gyakorolhatta is. Egyszerű iparos fiaként valószínű rá is kényszerült erre, bár tanulmányaiban támogathatta egyháza is: ezért lett frissiben a Csanádi püspökség földmérője. A makói uradalom területén készített 1824/25-ös Makó-térképe, melynek hasonmásként való megjelentetése egyben a Makói Füzetek jubileuma is, Gibának ifjúkori,,zsengéje" volt nemcsak azért, mert korábbi dolgai nem maradtak ránk, hanem azért is, mert talán először és utoljára itt dolgozott teljesen egyedül, szinte magányosan. Ezt a várostérképet maga tervezte, szemlélte, alapozta, az összes részletmérést sajátkezűleg végezte, és a hozzá tartozó értékes katasztert is egyes-egyedül szerkesztette, írta, tisztázta, a térkép színes rajzolatát is maga körmölgette. A másfél évig tartó fáradságos munka közben valószínű, hogy megérlelődött benne egy amolyan ,,mérnökség-féle" gondolata, ezt bizonyítják az 1826—27-ben keltezett Maros-felvételi mappái, ahol a folyófelmérés kényszerű gyakorlata miatt már segédeinek, praktikánsainak is kellett lenniük. Látszik a rajzokon, hogy már kevésbé „izzadságszagúak", a megkívánt példányok száma is feltételezi egy jókezű rajzoló í.évtelen közreműködését. A Návay-família földeáki uradalmának felmérését egy érdekes külterületi határrendezési feladat követi 1827-ben, amikor az úrbéri és allodiális osztások két különböző, optimális megoldását kell megterveznie. A felmérés Gifca munkája, de a határrendezés protokollumai már alkalmazott (névtelen) kezek munkájára utalnak. Figyelemre méltó tény, hogy 1821—27 között keletkezett 14 mappáját ismerjük, a következő hat esztendőben egyetlen egy sem datálódik, és 1836—44 között pedig több mint lélezer lapra kerül rá az aláírása: „mérte Giba Antal". 7
