Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)
Rózsa Gábor: Giba Antal városfelmérési vállalatai
Az 1828—35 közötti „hiátus" valószínűleg összefügg a vármegyeház építkezésével, ami talán lefoglalta, vagy csak „nyűgözte" a szabad-sík tág határokhoz szokott geometrát. Nem feladatunk a földmérői lelkület vizsgálata, de nem lebecsülendő adat az sem, hogy a minduntalan újabb és újabb megyeházi tervfeladatok végrehajtása közepette, de még az építkezések megindulása előtt: 1833-ban az országos kamarai Tisza-mérésekhez nyújtja be pályázatát. Elkívánkozik, de valószínű, hogy megkötik, minden esetre gyanús, hogy a vállalkozó szakemberhiányban küszködő Tisza-mappációhoz nem vették fel. Az építkezés befejezésének évében már a csakovári kerület óriási összefoglaló falitérképét készíti, amit Gilád úrbéri telkeinek új rendezése, tehát ismét egy meliorációs feladat követ. Valósággal falja a munkát, hisz még ugyanebben az esztendőben megpályázza és árlejtésen 8 neves társa elől elnyeri Szeged teljes határa új-felmérésének és földkönyve megszerkesztésének összes feladatát. Közben Marosleiét és a. földeáki rétségeket méri, Püspökladány árvízmentesítését tervezi és megcáfolhatatlan adatunk bizonyítja, hogy Cegléd városrendezését is elvállalja, és egy év alatt befejezi Hódmezővásárhely határmérését. A Szeged-felmérés, mely a teljes térképezésig 8 éven át, a földkönyvszerkesztéssel együtt pedig másfél évtizedig tartott, a reformkori kartográfiatörténetben egymagában is páratlan vállalkozás. Csak itt, és csak a téli (irodai munkák) időszakában tudjuk, hogy „hat asztal után járó" bért utalványoznak helyi megbízottja, Németh János számára. Nyári, mérési szezonban pedig a Strasszer fivérek, Magyar Kálmán és Ambrus, valamint Kálmándy István felvételeznek nála, s bár ők akkor még csak mérnökjelöltek, egyik-másikuk vakációs hallgató, a képzeletbeli asztalok számát növelve szakképzetlenségükkel még csak tetézik a vállalkozó Giba Antal gondjait. A végtermékek mennyisége alapján és kiindulásul véve a szegedi munka kb. 10 fos ,,mérnökségi gárdájának" eddig már bizonyított létszámát, a Giba-féle ,.vállalkozói közösség" műszaki alkalmazotti „élő erejét" félszáz főre, az ő kiszolgálásukra nélkülözhetetlen segéderőket pedig a szakmára jellemző átlagosan 3 főben minimálva mindösszesen kétszázra tehető a Gibának dolgozók száma. Ez már egy valódi „vállalat" a szó mai értelmében — persze — cégér és firma nélkül, hiszen a lapokon csak ennyi áll: „mérte Giba Antal". Nem volt csaló: a szignatúra itt tulajdonképpen hasonlít a védjegyhez, amolyan tanúsítvány-féle a mérnöki egyszemélyi felelősségvállalásról, a megfelelő minőségű végtermék bizonylatolása. Képzeljük csak el Giba 1844. évét! Januárban Szegeden, februárban Cegléden, március—áprilisban Püspökladányban „volt jelen", május— június ismét Szegedé, majd a Temeközbe megy, ahol alig egy éve nevezték ki a csakovári alapítványi birtok főmérnökévé. Nem csoda, hogy októberben Szénáson keltezett levelében betegségére hivatkozva kimenti magát a Szeged-térképek újabb évvégi hitelesítési akciójában való részvétel alól, de a „mérte Giba Antal"-védjegy ezekre is rákerült, pedig alkotójukról, az akkor 48 éves vállalkozó mérnökről több hiteles nyomunk nincs! Az egyre sűrűsödő adatsor hirtelen megszakadása tragédiát sejtet. Szeged térképei egyenként 187 lapból (szelvényből) állnak, három sorozatban készültek el. Az eredeti felmérési lapokat a Móra Ferenc Múzeum őrzi néhány kivételtől eltekintve. Ezek mindegyikén ott van Halácsy Miklós mérnök hitelesítő szignója, ő egyben — alvállalkozóként — a mérést megelőző trianguláció (háromszögelés) kivitelezője is volt. A két teljesen egyforma másolat közül az egyik a városi mérnöki hivatalba került, és azon majd hetven éven át felvezették az új utakat, vasutakat, gátakat, erdőtelepítéseket és házhely osztásokat. Egyes példányokon az 1879-es víz kék színű „árhatárai" 8
