R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: A szovjet csapatok átkelése a Tiszán

káztatásával eltávolította az ellenség aknáit. A gyalogsággal együtt vett részt a kézitusában. Fjodor Fedotovics Gogyin őrmester, a 10. önálló páncéltörő tüzérosztály lövegparancsnoka, kilőtt négy ellenséges gépjárművet. Több alkalommal részt vett az ellenséges támadás visszaverésében. Mintegy 50 ellenséges katonát és tisztet lőtt le. Hősi halált halt, s Hódmezővásárhelyen van eltemetve. Csupán a 767. lövészezrednél 173 embert (tisztet, tiszthelyettest és katonát) tüntettek ki példamutató hősiességükért különféle érdemrendekkel és érdemérmekkel. Egy helyi lakos, Eisert Pál beszédében a következőket mondta: így csak az oroszok tudnak harcolni, ilyen hősies harcot nem várt lakosságunk. A németek azt hangoztatták: Makó városát soha nem fogjuk elhagyni. Egy orosz száz fasiszta ellen is harcolt. Az orosz katonák rendesen viselkedtek. Már az első nap összebarátkoztunk velük. Az önök katonái jó viszonyban voltak a lakossággal. A Szovjet Hadseregnek azt kívánom, hogy teljes győzelmet arasson. A hadosztály magasabb egységeinek jobb harci irányítása érdekében a hadosztályparancsnokság 1944. október 7-én hajnalban Makóra költözött. Két templom volt a közelben. A Makó környéki ellenséges egységek szétverése után a hadosztály magasabb egységei üldözték a visszavonuló ellenséget. A hadosztály ezredei előkészületeket tettek, hogy átkeljenek a Tiszán, amely hatalmas folyó. Ezen a vízi akadályon elsőként a mi 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztályunknak kellett átkelnie. A Legfelsőbb Főparancsnokság, csak miután Makó környékén is felszámoltuk az ellenséget, 1944. október 6-án adta ki a hadijelentést, melyben közli, hogy Makó városa felszabadult a német hódítók alól. Valójában pedig a város 1944. szeptember 26-án már szabad volt. A szovjet rádió az esti adásában bejelentette, hivatkozva a szovjet hivatalos hadijelentésre, mely október 6-ára vonatkozott, hogy: ...Arad román várostól észak, északnyugati irányban átlépték a román—magyar határt. Megtörték a német—magyar csapatok ellenállását, s birtokba vették Gyula városát, és vasútállomását, Kétegyházát és vasútállomását, Makó városát, mely vasúti csomópont és Battonyát. A harcok során elfoglaltak több mint 100 lakott települést, melyek közül jelentősek Mezőhegyes, Pitvaros, Csanádpalota, Apátfalva... A szovjet csapatok átkelése a Tiszán Kifárasztva, s az ellenségnek nagy vérveszteségeket okozva, a 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály 1944. október 7-én támadásba lendült leküzdve az ellenség makacs ellenállását és ellenlökéseit. Ezen döntő támadás eredményeként, melyet egységeink a 243. lövészhadosztállyal együtt hajtották végre, felszabadítottuk a német megszállók alól Hódmezővásárhely városát 1944. október 8-án délelőtt 10 órára. A 767. lövészezred harcok árán Berger-major térségében elérte a Tisza keleti partját. Az ellenség nem várt ilyen nagy erejű támadást ezen a frontszakaszon. Az 1. lövészzászlóalj Iván Artyemovics Oszmuha százados, valamint a második lövészzászlóalj Sztyepan Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy parancsnoksága alatt nehéz harcokat vívtak a Tisza keleti partján. Alegységeink átkarolták az ellenséget. A németek a folyóhoz igyekeztek, ahol a dereglyék készenlétben álltak. De bátor gyalogságunk felszámolta az ellenálló ellenséget. Tüzérségünk egyetlen ellenséges gyalogsággal megrakott dereglyét sem 66