R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)
R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó védelme
— Látom én, hogy az orosz katona mosolygós, jól öltözött, tiszta. Nem egy leigázó, hanem egy felszabadító hatalom katonája. — Látom én, jó emberek ezek. Nézzétek, milyen vidám a tekintetük. A fasiszta katonák mindig mogorván néztek. Olyanok voltak szinte mint a vadállatok. Kegyetlenek voltak hozzánk — mondta az asszony. Az asszonyok között hirtelen egy férfi jelent meg. — Én még az első világháborúban kerültem orosz fogságba. Vinnyica városában éltem néhány évet. Én aztán nem is hittem a fasisztáknak, sem a propagandájuknak, hiszen jól ismertem én az orosz embereket. Nekünk az orosz katona a felszabadulást hozta. Jó életünk lesz — mondta oroszul, sok hibával. A város fölött, a levegőben 7 ellenséges repülőgép jelent meg. A német parancsnokság friss erőket, gyalogságot, tüzérséget, harckocsikat vont össze. Az ellenség támadást készített elő a 767. lövészezredünk ellen, amely a város felszabadítása után védelembe vonult. Az ezred személyi állománya a közelgő ütközetre készült. Mindannyian tudták, hogy az ellenség minden áron vissza akarja foglalni Makót. A lövészzászlóaljak parancsnokai frontszakaszaikon a védelmet szervezték. A géppuskákat, az aknavetőket kedvező tüzelőállásba helyezték, s felkészültek, hogy az ellenségre tüzet nyissanak. Vlagyimir Iljics Vorobjov gárdaőrnagy, az ezred tüzérfőnöke jelentette az ezredparancsnoknak, hogy a tüzérség az ellenséges támadás visszaverésére fölkészült. Az első fasiszta támadás, melyben megközelítőleg egy ezrednyi gyalogság vett részt, a 2. lövészzászlóalj szakaszán bontakozott ki. A zászlóaljparancsnok Sztyepán Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy volt, s Makó nyugati szélén foglalt el védelmi állást. Az ellenség a védekező gyalogságunkra tüzérségi és aknavető tüzet nyitott. Az ellenséges gyalogság védelmi vonalaink felé nyomult. Lövészeink géppuskásaink látták, amint az ellenséges gyalogság csatárláncot alkotva nyomul előre. A tűzparancsot várták mindannyian. — Az ellenséges gyalogságra tűz! — vezényelt a géppuskás alegység parancsnoka Mihail Sztyepanovics Tkacsuk őrmester. A géppuskások pontos célzással lelövöldözték az ellenséges gyalogságot. Grigorij Zaharovics Maruszics géppuskás katona 27, M. Sz. Tkacsuk őrmester pedig megközelítőleg 30 ellenséges katonát lőtt le. A 6. lövészszázad parancsnoka Alekszandr Kirillovics Omelcsenko egy csapat katonával lesben álltak, s váratlanul tüzet nyitottak az ellenségre a második lövészzászlóalj védelmének jobb szárnyáról. Az ellenség nem várt ilyen erős tüzet alegységünk részéről. Mihail Georgijevics Kulikov hadnagy szakasza aknatűzzel lepte meg a támadó ellenséges gyalogságot. Az aknavetőink lövedékei megtizedelték az ellenséget. A fasiszták az országútra irányítottak egy gépkocsival vontatott ágyút. Az ágyú gyorsan tüzelőállást vett fel, s tüzet akart nyitni a géppuskásainkra. De az autót s az ágyút Alekszandr Alekszejevics Lednyev őrmester, aki a páncéltörő tüzéralegység egyik ágyújának parancsnoka volt, észrevette. A második lövéssel az őrmester bátor legénysége fölgyújtotta az autót, a harmadik lövedékkel pedig eltalálta az ellenséges ágyút. Az ellenség első támadását visszavertük. Az ellenség a harcmezőn hagyott 57
