R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)
R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása
Iván Haritonovics Tkacsenko rajparancsnok egy szempillantás alatt a fasiszták elleni rohamra vezette egységét. A német katonák, akik megpróbálkoztak ellenállni, holtan terültek el a járdán. A lövészszázad ellenséges túlerővel harcolt. Egy szovjet katona ötven fasiszta ellen küzdött. A századparancsnok is ott volt a tűzvonalban, s kezdte számlálni a leló'tt fasisztákat: „30, ... 34, ... 40, ... 49, ... 55. Tovább nem tudta számlálni, mert felugrott s üldözte a fasisztákat. — Zászlóaljparancsnok elvtárs! Leló'tték a főhadnagyot — kiáltotta hangosan Alekszandr Jegorovics Szirajev őrmester, aki elsőként rohant hozzá az ellenséges tűzben. A hátára vette és kúszva kivitte a ház mögött levő biztonságos helyre. Grigorij Fjodorovics Hrusztaljov főhadnagy századparancsnokhoz odafutott Alekszandr Szergejevics Konoplev őrnagy az ezredparancsnok helyettese, szállásmester, Sztyepán Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy zászlóaljparancsnok, Nyikoláj Grigorjevics Silkin százados, a zászlóaljparancsnok politikai helyettese, Pável Fjodorovics Parhomenko gárdafőhadnagy híradós. Mindannyian mindent meg akartak tenni azért, hogy a parancsnok életben maradjon. Elsősegélyben részesítették. Mellkasából és fejéből szivárgott a vér, a jobb lábát pedig átlőtték. Erős szíve még vert. Hrusztaljov nagy nehezen még megpróbált felállni, de azonnal az őrnagy karjaiba esett. Kinyitotta szemét, s halkan ezt mondta: — Testvéreim, drágáim! Én most meghalok. Hol a század? Üldözzétek a fasisztákat! A város főterén temessetek el! írjatok levelet feleségemnek, Jelizavet Alekszejevnának. A táskámban megtaláljátok a fényképemet, amit nem tudtam hazaküldeni. És feltétlenül... Tovább már nem mondta. Csak csendesen így szólt: Búcsúzom tőletek, s örökre lezárta a szemét. Mind, akik csak ott álltak levették a sisakjukat, lehajtották fejüket, s mindenki szemében könny csillant meg. — Búcsúzom tőled, drága barátom. Mindazt, amit kértél, föltétlen teljesítjük. Makó főterén temetünk el. A század vezetését ideiglenesen Iván Haritonovics Tkacsenko vette át, ő vitte előre a századot, hogy az ellenséget szétzúzzák. A fasiszta egységet szétverték, bosszút álltak parancsnokuk haláláért. 43 fasisztát foglyul ejtettek, több mint 80-at pedig megsemmisítettek. Keletről hangos orosz hurrá hallatszott. Ezek Grisankov főhadnagy, párttitkár katonái voltak, akik jöttek, hogy egyesüljenek a harcoló egységekkel. A harcparancsot teljesítették. Fölfogták az ellenség nyomását, s biztosították a védelmet. Ezzel azt a lehetőséget is megadták az ezrednek, hogy a szükséges manővereket megtegye, s fölösleges emberi és anyagi veszteség nélkül foglalja el a várost. Hát ezért fut előre Vaszilij Afanaszjevics Zsuravljov, sorkatona az ötödik század lövésze, vele szemben pedig Pjotr Pavlovics Jemec. Találkoznak. Férfiasan megölelik egymást, sisakjukat a levegőbe dobálják. Örülnek, hogy nyugati és keleti irányból a csapatok egyesültek. Azután fut Alekszej Andrejevics Grisankov főhadnagy, szemközt vele Nyikoláj Grigorjevics Silkin százados. Keményen, régi orosz szokás szerint megölelik egymást. És az összes katona egymás kezét szorongatja. Alekszej Bulatov könnyű géppuskás a két támadó csoport egyesülésének tiszteletére leadott géppuskájából föl a levegőbe egy hosszú sorozatot. Ez nem közönséges lövöldözés volt, hanem díszlövés. 51