R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása

r M Ülj erre a ládára, itt egy papírlap és írd a pártba való ajánlást. Te magad add át neki. Megtalálod a nehézgéppuskánál. A zászlóalj politikai helyettesének pedig azt üzenem, hogy ma vegyük föl a pártba — mondta az ó'rnagy. Alkonyodott. Az ég felhó's volt, csepergett az eső. Az ezred készülődött, hogy a harcparancsot teljesítse. Az időjárás és a természet megkönnyítette a parancs végrehajtását. Jó ilyenkor végrehajtani a hadmozdulatokat, s ráadásul a terepet is nehéz mefigyelni. A peremvonalban minden zászlóaljból csupán egy-egy szakaszt hagytunk ott, de a különösen veszélyes védőszakaszokon két-két szakasz maradt könnyű és nehézgéppuskákkal. Ezeket a csoportokat Alekszej Andrejevics Grisankov hadnagynak rendelték alá, aki az ezred párttitkára, s igen tapasztalt katona volt. Nagyon ismerte már a háborút. Háromszor sebesült, s ott volt a sztálingrádi csatában is. Az ezredparancsnok előtt ott állt a nem túl magas, középkorú ezredpárttitkár. — Önre az ezredparancsnokság fontos harcfeladatot bíz: tartsa meg védelmi vonalainkat. Egy lépést sem hátrálni. A várost hajnalban, három vörös rakéta jelre kezdjük rohamozni nyugatról. Hátba támadjuk az ellenséget. Az ellenséges helyőrséget meg kell semmisíteni, összes csoportját szétzúzni. Elvágjuk a visszavonulás minden lehetséges útját. Az Ön feladata az, hogy ne engedjen egyetlen fasisztát sem erőink hátába. Az Ön rendelkezésére bocsátom a rádióállomást. Velünk rádió-összeköttetésben legyen, a felsőbb vezetéssel pedig telefon és rádiókapcsolatot tartson — adta ki utasítását a parancsnok. Az ezred alegységei 2—3 fős csoportokban az ellenség elől fedezve védelmünk mélységébe húzódtak vissza. Azután a megjelölt találkozó helyeken századonként, zászlóaljként gyülekezett mindenki. Az ezredparancsnok hadtáphelyettese, Grigorij Mihajlovics Moroz főhadnagy az elengedhetetlenül szükséges vonatoszloppal és a konyhával az erdőben állomásozott. Várta az ezredet. A század szolgálatvezetők minden katonára és tisztre kaptak egy-egy csomag ,,Belemor-kanál" cigarettát.1

0 Hadd cigarettázzanak. Sok van belőle, mert a tiszteknek nem kellett. Már a hónap végén járunk. Hova tegyem a sok cigarettát? — mondta a főhadnagy. A szakácsok kiadták a vacsorát minden katonának és tisztnek csajkába, kanalat pedig könnyű volt találni az oldalzsákban vagy csizmaszárban. A vacsora finom volt. — Leves sok hússal. Repetát senki nem akart, hiába kínálgatták a szakácsok. A gyalogsággal együtt vacsoráztak meg a harckocsizók, akik nagyszerű katonabajtársak és elvtársak voltak. A vacsora végetért. Tréfálkozni, nevetgélni kezdtek. — Csak úgy cigarettázzatok, hogy ne lehessen meglátni — figyelmeztettek az altisztek. Valamennyi lőszert kiegészítésként még kiosztottak: golyókat, gránátokat, lövedékeket, aknákat. Kezdtek felsorakozni szakaszokban, századokban aztán pedig oszlopokban — zászlóaljanként. Az oszlopok vezetőinek segítségére voltak a zászlóaljparancsnokok is. Sokat 10

A Belomor-kanál szopókás cigaretta a Szovjetunióban mindmáig változatlan néven és formában forgalomban levő, erős, olcsó cigarettafajta. Hosszúsága megegyezik a többi normális méretű cigarettáéval, de dohánnyal félig sincs megtöltve. A többi része a szopóka, mely üres papírhüzli. Ezt a szopókát jellegzetesen begyűrik s így biztonságos a fogása. Előnye, hogy ha hideg van, kesztyűben is végig lehet szívni. 44