R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása

rohantak, mindenről gondoskodtak, hogy a menet során a legjobb példát mutassák, és akkor a város megrohamozása is könnyebb lesz, mert meglesz a magasszintű fegyelem. Elől és hátul a harckocsizó századok oszlopai mentek. A tankokon már ott ültek és mosolyogtak a felderítők. Az első tankon ült az ezred felderítőfőnöke, Mihail Petrovics Tarakanov. Ismerte már ezt az utat, hiszen volt már a város alatt felderítőivel, s most pedig az ezrednek mutatja azt az utat, amelyik alkalmas a város megrohamozására. A százados büszke, hiszen őt illeti az a megtisztelő jog az ezredben, hogy az első harckocsin ülhet. A második harckocsin a felderítőkkel együtt megy Pjotr Ivanovics Cigankov, komszomolista törzsőrmester. Ők már ismerik az ellenséges főerők és a tüzérségi erők elhelyezkedését. A térképen már bejelölt mindent, most az ő kötelessége, hogy a harckocsizóknak megmutassa: honnan lehet a tüzérséget elhallgattatni. A többi tankon elől és hátul a gyalogság ült. A lövészek készenlétben tartották a fegyverüket. Felkészültek arra, hogy bármely pillanatban az ellenségre rohanjanak. Az autókonvojban voltak nagy tűzerejű légvédelmi fegyverek is. A tüzérség mellett voltak a gépi vontatású és lovas fogatok. Mindenki készen volt, s várták a parancsnokot. Az ezredparancsnok kiadta az utasítást, hogy jelentsék a zászlóaljparancsnokok: készen állnak-e a harcparancs teljesítésére. Elsőként Litovcsenko gárdaőrnagy, a zászlóaljparancsnok, másodikként Szemjon Dmitrijevics Vokal főhadnagy, s utol­jára Jefim Jakovlevics Razukov százados, az első zászlóalj parancsnoka jelentették, hogy az alegységek személyi állománya a parancs teljesítésére felsorakozott. Néhány másodperc múlva elhangzott a parancsnok vezényszava: — Lépés indulj! Az oszlopok lassan elindultak az ellenség hátába, keresztül az ellenség arc­vonalán, az első magyar város irányába. Amikor az ezred elindult, Grisankov hadnagy alegysége az összes lövegéből erős tüzet nyitott az ellenségre. A hadosztály tüzérsége erőteljesen lőtte az ellenség perem­vonalát, s a védelem mélységét is. Az ellenség pánikba esett. Minden figyelmét keletre irányította, azt hitte, hogy a szovjet egységek éjszakai támadást indítanak az adott frontszakaszon. A 799. lövészezred Hódmezővásárhelyre, a 795. lövészezred Csanádpalota község irányába támadt. A hadosztály vezetési pontján egész éjszaka mindenki talpon volt, minden tiszttől ezt követelte a helyzet. A híradósok idegeskedtek. Senki sem tudott még egyet szun­dítani sem. Várták a rádiókapcsolatot a „Gránittal", mely az ellenség hátában mozgó egységet jelentette. De rádióüzenet nem volt. Végre Tyihon Andrejevics Fjodorov gárdatörzsőrmester kapcsolatba lépett a hadosztály rádióadójával, s kódolva jelen­tette a parancsnokságnak: — Megtettek átszeldelt terepen mintegy 20 kilométert a „44"-es négyszögben, s erősen északi irányba tartanak. Kisebb ellenséges csoportokba ütköztek, s harcba bocsátkoztak. Foglyokat ejtettek. A központi adó közölt néhány utasítást s az adás véget ért. A „Gránit" telefonvonalának végén Vlagyimir Petrovics Szolovjov hadnagy tartózkodott. Korábban is ez volt a vezetési pontja. Ő volt a hadosztálytól kirendelt híradós szakasz parancsnoka. Itt minden készültségben volt. A híradós oszlop tartalékait Pjotr Nyikolajevics Javnik őrmester irányította. 45

Next

/
Thumbnails
Contents