R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása

rohantak, mindenről gondoskodtak, hogy a menet során a legjobb példát mutassák, és akkor a város megrohamozása is könnyebb lesz, mert meglesz a magasszintű fegyelem. Elől és hátul a harckocsizó századok oszlopai mentek. A tankokon már ott ültek és mosolyogtak a felderítők. Az első tankon ült az ezred felderítőfőnöke, Mihail Petrovics Tarakanov. Ismerte már ezt az utat, hiszen volt már a város alatt felderítőivel, s most pedig az ezrednek mutatja azt az utat, amelyik alkalmas a város megrohamozására. A százados büszke, hiszen őt illeti az a megtisztelő jog az ezredben, hogy az első harckocsin ülhet. A második harckocsin a felderítőkkel együtt megy Pjotr Ivanovics Cigankov, komszomolista törzsőrmester. Ők már ismerik az ellenséges főerők és a tüzérségi erők elhelyezkedését. A térképen már bejelölt mindent, most az ő kötelessége, hogy a harckocsizóknak megmutassa: honnan lehet a tüzérséget elhallgattatni. A többi tankon elől és hátul a gyalogság ült. A lövészek készenlétben tartották a fegyverüket. Felkészültek arra, hogy bármely pillanatban az ellenségre rohanjanak. Az autókonvojban voltak nagy tűzerejű légvédelmi fegyverek is. A tüzérség mellett voltak a gépi vontatású és lovas fogatok. Mindenki készen volt, s várták a parancsnokot. Az ezredparancsnok kiadta az utasítást, hogy jelentsék a zászlóaljparancsnokok: készen állnak-e a harcparancs teljesítésére. Elsőként Litovcsenko gárdaőrnagy, a zászlóaljparancsnok, másodikként Szemjon Dmitrijevics Vokal főhadnagy, s utoljára Jefim Jakovlevics Razukov százados, az első zászlóalj parancsnoka jelentették, hogy az alegységek személyi állománya a parancs teljesítésére felsorakozott. Néhány másodperc múlva elhangzott a parancsnok vezényszava: — Lépés indulj! Az oszlopok lassan elindultak az ellenség hátába, keresztül az ellenség arcvonalán, az első magyar város irányába. Amikor az ezred elindult, Grisankov hadnagy alegysége az összes lövegéből erős tüzet nyitott az ellenségre. A hadosztály tüzérsége erőteljesen lőtte az ellenség peremvonalát, s a védelem mélységét is. Az ellenség pánikba esett. Minden figyelmét keletre irányította, azt hitte, hogy a szovjet egységek éjszakai támadást indítanak az adott frontszakaszon. A 799. lövészezred Hódmezővásárhelyre, a 795. lövészezred Csanádpalota község irányába támadt. A hadosztály vezetési pontján egész éjszaka mindenki talpon volt, minden tiszttől ezt követelte a helyzet. A híradósok idegeskedtek. Senki sem tudott még egyet szundítani sem. Várták a rádiókapcsolatot a „Gránittal", mely az ellenség hátában mozgó egységet jelentette. De rádióüzenet nem volt. Végre Tyihon Andrejevics Fjodorov gárdatörzsőrmester kapcsolatba lépett a hadosztály rádióadójával, s kódolva jelentette a parancsnokságnak: — Megtettek átszeldelt terepen mintegy 20 kilométert a „44"-es négyszögben, s erősen északi irányba tartanak. Kisebb ellenséges csoportokba ütköztek, s harcba bocsátkoztak. Foglyokat ejtettek. A központi adó közölt néhány utasítást s az adás véget ért. A „Gránit" telefonvonalának végén Vlagyimir Petrovics Szolovjov hadnagy tartózkodott. Korábban is ez volt a vezetési pontja. Ő volt a hadosztálytól kirendelt híradós szakasz parancsnoka. Itt minden készültségben volt. A híradós oszlop tartalékait Pjotr Nyikolajevics Javnik őrmester irányította. 45