R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Magyarország felszabadításának kezdete, a német fasiszta hódítók kiverése. A Makó környéki harcok

— Üteg, közvetlen irányzékkal az ellenségre. Cél..., tovább a parancsot nem lehetett hallani, a fegyverek zaja mindent elnyelt. A lövedékek az ellenség soraiba csapódtak s a földdel együtt a levegőbe röpültek a fasiszták, s mire a földre estek már mind halott volt, vagy súlyosan megsebesült. A zászlóaljparancsnok figyelte a tüzelést, s csak mosolygott: — Befűtöttünk egy kicsit a fasisztáknak. Ezek a sasok nem engedik magukhoz az ellenséget. — A németek megkezdték a rendezetlen visszavonulást! — kiáltott Genadij Matvejevics Alekszejev alhadnagy, a lövészszakasz parancsnoka, s nyomban elsőként indítványozta, s ebben az egész hősi zászlóalj támogatta: — Szakasz halld a parancsom! Szovjet hazánkért, Kommunista Pártunkért föl! Előre! Roham a fasisztákra! Parancsára rohamra indult a szakasza, aztán lehetett hallani, hogy más szakaszokban, századokban megismétlődött ez a parancs. Ez a parancs nemcsak az alhadnagy parancsa volt. Ezt akarták a zászlóalja katonái, a Haza, amiért ő harcol, s vele együtt a honvédő háború összes katonája. Hatalmas erő mozdult meg, mely kész volt Berlinig üldözni az ellenséget. A tüzérek a parancs szerint 2—3 másodpercenként lőttek a visszavonuló ellenség közepébe. A németek meghátrálnak. Nem mernek kézitusába bocsátkozni, mivel tudják, hogy az orosz daliákkal szemben nincs esélyük. Iszakov főhadnagy századparancsnok egységével 17 főnyi német csoportot bekerített, elvágta őket a németek centrumától. „Kezeket föl", kiáltott rájuk, s azok pedig mintha tudtak volna oroszul, gyorsan felemelték a kezüket, s minden ellenállás nélkül megadták magukat. — Már nagyon jól ismerik a „Kezeket föl" kifejezést — mondta a főhadnagy. A dicsőséges gyalogság követte az ellenséget, menet közben géppisztolysorozatokkal megsemmisítette az ellenség gyalogságát. Két út elágazásánál levő Pécska községből a németek elfutottak. Iván Fjodorovics Butkovszkij egészségügyi felügyelő három sebesült katonát elsősegélyben részesített, biztonságos helyre vitte őket, ő pedig átvette a megsebesült Szivcov közlegény nehézgéppuskáját. — A három elvtársamért három fasisztát meg kell ölnöm — kiáltotta. Bátorságot tanúsított az ellenséges támadás visszaverésekor, s ő maga nehézgéppuskával 10 fasisztát lőtt le. Szemjon Andrejevics Karpenko őrvezető, az odesszai járásból, teljes lendülettel fut, hogy bekerítse a német gyalogosokat, s lövi a menekülő ellenséget. Ő ebben a csatában hét fasisztát semmisített meg. — Nesze nektek szülővárosomért — Odesszáért, Ukrajnámért! A zászlóaljparancsnok egy géppisztolyos szakasszal szintén talpra ugrik, s üldözőbe veszi az ellenség visszavonuló gyalogságát. A híradósok hozzálátnak az új telefonvonal kiépítéséhez. Pavlov híradós bal kezében a telefonvezeték dobozát, jobb kezében géppisztolyát tartja, s követi a zászlóaljparancsnokot. Azt a telefonvonalat építi, ami az ezredparancsnokkal biztosítja az összeköttetést. A második zászlóalj nemcsak visszaverte az ellenség ellentámadását, hanem az ellenséget üldözte is. Több mint 150 ellenséges katona és tiszt teteme maradt mögöttük. így a 799. lövészezred Arzsancev őrnagy vezényletével a nap folyamán a következő településeket szabadította fel: Fermele—Pécska megálló, Magyarpécska, 38