R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Magyarország felszabadításának kezdete, a német fasiszta hódítók kiverése. A Makó környéki harcok

Nagylaki-tanyák, Csanádpalota és kijutott 19 óra 30 perckor Rákos határába, folytatta a támadást Földeák irányába.3 A hadosztály-parancsnokság elégedett volt azzal a sikerrel, amit a 799. lövészezred hó's tisztjei és katonái egy nap alatt végrehajtottak. A 767. lövészezred Iván Alekszejevics Jermolajev ó'rnagy parancsnoksága alatt a nap folyamán felszabadította a következő lakott településeket: Szemlak, Sajtény, Nagylak. 19.30-kor harcban állt Nagylak nyugati részéért és az állomásért. A hadosztály folytatta a támadást. A csata napján veszteségei a következők voltak: 5 halott, 16 sebesült. Az ellenség veszteségei: mintegy 180 ellenséges tiszt és katona elesett, a 8. gyalogos hadosztályból 22 katona fogságba esett, megsemmisítettünk 5 autót és 12 szállító járművet (szekeret), zsákmányoltunk 5 nehézgéppuskát, hozzávetőleg 17 kis puskát, 23 géppisztolyt, s 12 szállítójárművet (szekeret) hadifölszereléssel, s egy lőszerraktárt. F. A. Osztasenko vezérőrnagy a lövész hadtest parancsnoka figyelembe vette a hadosztályparancsnok kérését, mely az ellenség erősödő támadásával, s friss erőinek összevonásával volt kapcsolatos, és megengedte — az eddig tartalékban levő — Szemjon Vasziljevics Fedotov őrnagy parancsnoksága alatt álló 795. lövészezred bevetését. Éjszaka az ezred új állomáshelyre vonult, hogy támadásba vessék őket. A hadosztály 1944. szeptember 25-étől kezdve frontszakaszán most már teljes létszámban tevékenykedett — azaz 3 gyalogosezredből és egy tüzérezredből állt. I. I. Jeszin ezredes, a hadosztály parancsnoka az 57. hadtestparancsnokságnak írt jelentésében erősítésül harckocsikat és rohamezredet kért az újabb támadás érdekében.4 Az 57. lövészhadtest parancsnoka F. A. Osztasenko vezérőrnagy az 53. hadsereg parancsnokságának írt jelentésében értékelte a hadtest, valamint a szemben álló ellenség egységeinek helyzetét. Egyben bejelentette, hogy a hadsereg jobbszárnyának biztosítása, valamint a hadseregparancsnokság parancsának végrehajtása érdekében kisegítő egységekre föltétlen szükség van. I. M. Managarov altábornagy az 53. hadsereg parancsnoka értékelte a 228. lövészhadosztály szakaszán kialakult helyzetet. E hadosztály széles arcvonalon támad és egyben biztosítja a hadsereg nyitott jobbszárnyát. Megállapította, hogy a hadosztály 18—20 kilométer mélységben az ellenség védelmi vonalába beékelődött s így az 53. hadsereg egységei előtt helyezkedik el. Éppen ezért úgy határozott,' hogy saját tartalékaiból elvonja a 170. harckocsi dandárt, valamint a rohamezrede két zászlóalját, s ezeket a 228. hadosztály parancsnokának rendelkezésére bocsátja. A hadosztály törzsfőnöke I. I. Rumilcev ezredes egy nappal a csata után hadműveleti jelentésében az alábbiakat írta le, s küldte el Nyikoláj Sztyepanovics Kulakov motorkerékpáros futárral az 57. lövészhadtesthez: 1. Az ellenség a 8. gyalogos hadosztályának egységei, valamint az 55. határőrezred alegységei szívós ellenállást fejtenek ki a támadó hadosztályunk egységeivel szemben Baranyi-tanya és Királyhegyes térségében.5 3 Veszelik százados által feljegyzett időpontok a moszkvai zónaidőt jelentik, a magyarországi zónaidő ennél 2 órával kevesebb. 4 A rohamezredek három 220—230 fős zászlóaljból álltak. Fegyverzetük: géppisztoly, puska és géppuska. Tüzérségük nem volt. A lövészezredekhez hasonlóan alkalmazták őket, bár mind létszámban, mind felszerelésben gyengébbek voltak azoknál. 6 A Makó—Csanádpalota határszakaszt az 55. határvadász zászlóalj katonái őrizték. A rendkívül kis létszámú és csak kézi fegyverekkel felszerelt határvadászok folyamatosan húzódtak hátra a Vörös Hadsereg elől, veszteségeik rendkívül nagyok voltak. 39