R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Magyarország felszabadításának kezdete, a német fasiszta hódítók kiverése. A Makó környéki harcok

A német gyalogság menet közben átcsoportosult, már lehetett hallani a vezényszót. A fasiszta tisztek hajtották eló're katonáikat a harcba. A német ágyúk és aknavetők tüzet nyitottak védelmünk mélységére. A lövedékek és aknák össze-vissza csapódtak be. A németek pontatlanul lőttek. — Parancsnok elvtárs! Kiáltott az első lövész szakaszból Szemjon Andrejevics Karpenko őrvezető. Nagyon szerette ezt a rendfokozatot, s mindig akkurátusan rávarrta a rangjelzését a vállpántjára. Ő szólt a szakaszparancsnoknak, Fjodor Timofejevics Pogresajev alhadnagynak: „A németek jönnek, mi meg csak ülünk ölbe tett kézzel." — Majd kapunk parancsot — válaszolt a szakaszparancsnok. Az összes katona, az egész személyi állomány tudta már, hogy a legjobb „fogadni" a fasisztákat a harcmezőn. Minden másodperc egy örökkévalóság volt. A németek rajvonala 150 méterre volt, majd százra. Katonáink nyugodtan várták a parancsokat, hogy megsemmisítsék a fasisztákat, várták a zászlóaljparancsnok parancsait. Elérkezett végre a várva várt perc. — Zászlóalj figyelem! Kiáltott a százados. — Az összes fegyverből a fasisztákra tűz! — következett a zászlóaljparancsnok parancsa. A föld szabályosan megremegett a robbanástól. Lőni kezdtek a nehézgéppuskák, géppuskák, géppisztolyok, aknavetők, a tüzérség egyik lövedéket a másik után lőtte az ellenségre. Az ellenség nem gondolta, hogy ilyen erős tüzérségi tűzzel találja magát szembe. — Nesze nektek fasiszták a hazámért. Ez pedig a kurszki járás áldozataiért, földieimért. Ezt a hosszú sorozatot egyenesen a német hadoszlop közepébe eresztem szülőanyámért Alekszandra Vasziljevnáért — mondta egyre a páncéltörőágyúja mögött Vaszilij Demjanovics Szlobodcsikov szakaszvezető lövegparancsnok. Lövege szófogadó volt, mint egy gyerek. Kaszabolta a német hadoszlopot, hulltak a fasiszták egymás után, csak az volt a baj, hogy nem volt idő megszámolni hány fasisztát kaszabolt le. Fjodor Timofejevics Pogresajev alhadnagy, a lövészszakasz parancsnoka elégedett az embereivel. Ő maga géppisztollyal lövi a német gyalogságot. Összeszámlálja, hány fasisztát lőtt le szakasza; hányan estek el: egy, kettő, öt...tíz, ... tizenkettő, harmincöt, ... ötven... s azután abbahagyja a számlálást. — Eltévesztette. Iván Ivanovics Polin törzsőrmester, aknavető parancsnok, egyre csak osztja parancsait a kezelőknek. — Gyorsan az aknát! Az aknák pontosan a célba csapódnak. A németek a földről a levegőbe repülnek. Az aknavetősők nagyszerűen tevékenykedtek. A géppuskásszakasz parancsnoka Ilja Vanyifatovics Siskin meghallotta, hogy egyik nehézgéppuskája leállt. — Nyilván elfogyott a lőszere — gondolta. Gyorsan odakúszott az alegységhez, két kézzel megragadta a nehézgéppuskát, felemelte a tetejét, megigazította az elferdült töltényhevedert. A géppuska egy másodperc múlva újra működött. Az alhadnagy mosolygott. Iván Alekszejevics Szokolov alhadnagy, a 45 milliméteres üteg parancsnoka hangosan vezényelt: 37