H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Bethlen után

csévél. Kaptunk ugyan egy-egy levente cigarettát, ami Purgly idejében elképzelhetetlen volt ellenzékiek számára, de engedélyt azt nem. Adna azt is a főispán úr, de ha a rendőrség gyűlés rendjéért nem vállalja a felelősséget, akkor ő mit sem tehet .„És hát — folytatta — tudják az urak, az a 3 millió koldus nagy teher, nem tudjuk meddig bírják, nagy probléma a fékentartásuk." így mondta szó szerint. Ahogy kiléptünk az ajtón, én nyomban feljegyeztem a szavait, most is e jegyzeteimből olvasom és írom. Őméltóságának ez a kijelentése huszáros visszavágás volt a mi terhünkre. Pár héttel ezelőtt ugyanis Féja Géza járt Makón, s akkor kiértékeltük az Országos Mezőgazdasági Kamarának akkoriban megjelent éves jelentését, amely a többek között megállapította, hogy az ország 9 millió lakosából 3 millió nincstelen a mások földjén ( a nagybirtokon) keresi kenyerét. Nem tudom, a mostani késői olvasó el tudja-e képzelni, hogy például Purgly miniszter földjén mit kellett dolgozni ezért a mindennapi kenyérért. És hogy milyen lehetett ez a kenyér. Nos, az értekezlet, amelyen Féja beszéde elhangzott, mint minden ellenzéki megmozdulást, államrendőrségi detektív ellenőrizte, aki azután jelentette a mi megállapításunkat a 3 millió koldusról a főispánnak. Ez a magyarázata a főispáni enyelgésnek. Szó, ami szó, gyűlés tartására nem kaptunk engedélyt. De nem mondtunk le reménységeinkről, mert dr. Csorba, aki a kisgazdapártot képviselte a mi koalíciónkban, Eckhardt Tibort érezte a háta mögött, aki emlékezetem szerint akkor már kegyelmes úr volt, féligmeddig abban az időben ellenzéki, de az ő dolgaiban sohasem ismerhette ki az ember magát. Tudom, talán az olvasó is emlékezik rá, hogy pár évvel később már nagy barátja volt Gömbösnek és én, aki több ízben beszéltem vele mindig közéleti problémákról, sohasem tudtam megállapítani, hogy voltaképpen hova tartozik Ő. Végtelen nagy műveltségű, igen széles látókörű ember volt, több nyelven beszélt és összeköttetéseivel az egész világot átfogta és ezt a nagy műveltségű embert politikai és általában közéleti állásfoglalásaiban csak az indulatai irányították. A józan megfontoltság majdnem mindig hiányzott a cselekedeteit irányító tényezők közül. Csorba benne bízott. Azonnal telefonált neki, Eckhardt igérte, hogy intézkedni fog, és biztosította Csorbát a tekintetben, hogy a miniszter engedélyezni fogja a gyűlést. Engedélyezte is. Egy nappal a választás lezajlása után jött meg az engedély. Nem lett baj belőle. A választók szóbeli közléseinkből is megértették a velünk szemben elkövetett gyalázatosságokat. És még szorosabban álltak mellettünk. De sokat segített a Várospolitikai Szemle is. A győzelmünk újból százszázalékos lett. De én adós vagyok még a Várospolitikai Szemlé-vel. Nos, mivel a megnyilatkozás minden lehetőségétől elütöttek bennünket, engedély nélkül indítottam ezt a lapot. Előbb Makón kísérleteztem a megjelentetésével, de — valamilyen árulás folytán — a rendőrség meglepett és a már kész formát a nyomdában lefoglalták. Persze én nem mondtam le a megjelentetéséről. Farkas Imre és Szabó János ajánlására Takács Ferenc, a vásárhelyi szociáldemokrata párt országgyűlési képviselője vállalta a lap felelős szerkesztői tisztét és az ottani Kurucz nyomda kinyomta. Kocsival hoztam át Makóra. Ezer példányt, Kiss Szabó Józsi kocsiján szalma alatt, mert a rendőrség gyanította, hogy a lapról nem mondtunk le, és valahol próbálkozunk vele. Makóra érve a beszervezett párttagok pillanatok alatt széthordták a városban. Persze híre ment a dolognak, és a rendőrség nyomunkban igyekezett összeszedni. Hetekig tartott utána a hajsza, sokat összeszedtek, de az emberek kézről-kézre adták, s a kereslet így még nagyobb volt a lap iránt. Egyébként kisalakban, 12 oldalon jelent meg. A cikkeit dr. Csorba, Szabó János, Kotroczó, dr. Fried, dr. Kiss Károly és én írtam. A rendszernek minden hazugságát, árulását, képmutatásait és csalásait lelepleztük benne. A rendőrség utána megindította ellenünk az eljárást, de én tudtam, hogy bíróság elé nem fogunk kerülni, mert már a. rendőrségi nyomozás alkalmával 21