H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Új párt születik: parasztpárt

delkezésére bocsátani földreform útján, hanem a magyar földet úgy kell megosztani, ahogy az legjobban szolgálja a parasztság s ezen keresztül az ország érdekeit." A felhívásnak szerte az országban óriási visszhangja lett, annál inkább, mert a cikk megírását követő napokban 500 levelet készítettem azokhoz a népi vonalon tevékenykedő értelmiségiekhez és parasztokhoz, akiknek címe a Szabad Szó c. lap révén rendelkezésemre állott. És legelső sorban természetesen az akkor már az egész ország előtt ismert és becsült népi írókhoz, falukutatókhoz, a Márciusi Front tagjaihoz. Ezek: Veres Péter, Szabó Pál, Féja Géza, Illyés Gyula, Darvas József, Kovács Imre. Közöltem velük a pártalapítás indokait, szükségességét, vázolva a választás előállott helyzetet és a várható politikai következményeket, kérvén őket arra, nyilatkozzanak, elfogadják-e megállapításaimat és ha igen, hajlandók-e résztvenni a Makóra június hó 29-re, Péter-Pál napjára kitűzött pártalapító népgyűlésen. A kérdezettek megnyilatkozása olyan volt, mintha egy nagy feszültséggel telt tartálynak hírtelen megnyitjuk a szelepjeit. Robbanásszerű. Egy hét leforgása alatt az ország legtávolabbi kis falujából is megjött a válasz: igen, igen, elfogadjuk, helyeseljük, ott leszünk. A Márciusi Front tagjai, Féja Gézát kivéve, mind helyeseltek és ígérték megjelenésüket. A párt alapítását, az általam előadott indokok alapján, Féja is szükségesnek ítélte, de cselekedetemet elhamarkodottnak minősítette, mert kudarc járhat a nyomában, s ezzel újabb csalódásnak teszem ki a parasztságot. Kegyetlenül leszidott és felelőtlennek minősített. Veres Péter hosszú levélben válaszolt. Jó tanácsokat adott, és óvatosságra intett. Különösen figyelmeztetve már elszenvedett börtönbüntetéseimre. Második levelében sajnálattal közölte, hogy ő Péter-Pálkor már arat, és így nem vehet részt az alakulásban. Darvas újabb címeket adott, Szabó Pál lelkesített, Erdei helyeselt, Kovács Imrével állandó kapcsolatom létesült, és valamennyien ígérték lejövetelüket. Persze az ilyen nagy megmozdulást, amelyen az egész ország parasztsága érdekelve van, nem lehet titokban tartani a hatóság előtt. Ezért idejében engedélyt kértem a makói rendőrhatóságtól szövetkezeti kongresszus tartására a Makói Gazdálkodók Önsegélyező Egyesülete nevében és megbízásából. Tudván tudtam ugyanis, hogy pártalapítására hiába kérnénk engedélyt, nem kaphatnánk meg. Szövetkezeti kongresszus megtartása elől viszont (politika kizárásával), nem térhet ki a hatóság. Az elgondolásom az volt, hogy előre elkészített és a rendőrségnek bemutatott program szerint valóban letárgyaljuk a szövetkezeti élet és általában a magyar falu akkori problémáit és a tárgyalások során megállapított bajok orvoslásaként Bíró Sándor indítványozni fogja egy olyan politikai pártnak, a 48-as parasztpártnak a megalakítását, amely a magyar paraszti élet sorskérdéseinek a megoldását írja zászlajára. A kongresszus ezt elfogadja és nyomban kimondja a 48-as parasztpárt alakulását. A beadott kérelemre a hatóság gyanús gyorsasággal már másnap megadta az engedélyt. Úgy, ahogy kértük-: Péter-Pál napjának de. 10 órájára, a városháza nagytanácstermében. A közbeeső napok levelezéssel, látogatásokkal és a gyűlés előkészítésével telt el. Sok buzdító és bátorító levelet kaptam. Sok egyszerű parasztember írta, hogy ugyanerre gondolt ő is. Mintha csak az ő lelkéből kaptam volna ki a gondolatot, a parasztpárt alapításának a gondolatát. A gyűlés előtt, már meg nem mondom mely napon, Eckhardt meglátogatott bennünket a szerkesztőségben. Ritkán tette ezt, mert bár ővé volt a lap, a választási agitációtól eltekintve nem sokat törődött velünk. Nekem most igen kapóra jött ez a látogatás, mert — ismétlem — az ő kisgazdapárti lapjánál dolgoztam és így erkölcsi szükségességét éreztem annak, hogy beszéljek vele pártalapítási szándékomról. Nem lepődött meg és nem kifogásolta. — Szerkesztő Úr, én tőlem alakíthat olyan pártot, amilyet akar — mondotta — és dolgozhat a lapnál, ameddig akár. És higgye el nekem, hogy a mi sorsunk nem függ 32