H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Új párt születik: parasztpárt

sok 43-at, a kisgazdapárt és pártonkívüli ellenzék 14-et, a szociáldemokraták 5 mandátumot. Bizonyossá vált tehát, hogy a Kossuth párt és általában a polgári baloldali pártok nem tényleges erő többé. Benne bizakodnunk, rá építeni, az általa megtestesített erővel harcba indulni többé nem lehet. Egyszerűen azért, mert ilyen erő nincs. Nincs értelme ezen meditálni, tovább kell lépni, cselekedni. Eckhardt és Csorba, akik megyei listán kisgazdapárti mandátumhoz jutottak, előbb bizalmas beszélgetéseik során, azután újságban újból felhívták pártunkat,a kisgazdapárthoz való csatlakozásra. Indoklásul felhozván az egyesülés folytán keletkező többleterőt. Nagyobb súlyt, nagyobb tekintélyt, főleg azt a lendítő erőt, amit nagyobb tömegek megmozdulása jelent. A tárgyalások elől elzárkózni úgy, hogy az ajánlatot a választmány megkérdezése nélkül visszautasítsam, természetesen nem lehetett. Az én előterjesztésem azonban mint mindig, most is a teljes visszautasítás volt. Indokaimat a választmány előtt úgy adtam elő, hogy a valóságos helyzet, a két párt közötti különbség, a legegyszerűbb tag előtt is világos legyen. íme: A kisgazdapárt bizonyos, nagyon is szükséges reformokat sürget, ez igaz, de ezt csak azért, hogy a jelenlegi társadalmi rendszer (harácsoló és kizsákmányoló kapitalizmus, félfeudalizmus) továbbra is fenntartható legyen. Okosak ők, engednek, hogy tovább élhessenek. Mi velük szemben, ezt az egész rendszert le akarjuk bontani. Ezért 48-as alapon állunk. Hirdetjük a 48-as forradalom folytatásának szükségességét. És magunkba akarjuk és ezen a becsületes alapon tudjuk is forrasztani a teljes parasztságot. A földeseket, a földnélkülieket, a nincstelen mezőgazdasági munkásokat és a teljes proletariátust, mert mi új népi Magyarországot hirdetünk és ígérünk. Mindig ügyeltem arra, hogy lehetőségig a teljes választmány jelen legyen az ilyen sorsokat mutató tárgyalásokon. Az emlékezetem szerint ezúttal sem hiányzott senki: Joó Sándor, Nagy Gy. Mihály, Kiss Joó Pista, Kurusa Bandi, Csomor Sándor, Sipos Mihály, Szabó József, Jáksó Pali, Gazdag Péter, Bíró Sándor, Börcsök Imre, Czene Péter. Valamennyien, a teljes választmány jelen volt, és a kisgazdapárt ajánlatát egyhangúan elutasította. A helyzet jellemzése után megállapítottuk, hogy a Kossuth párt immáron nem korszerű. Becsülete ugyan csorbítatlan, de programjának a múltból, a Ferenc József-i időkből áthozott része felett (önálló nemzeti hadsereg, önálló nemzeti bank, önálló vámterület, önálló külpolitika) elszállt az idö. Annál inkább eljárt az idő, mert ezek, ha nem a párt képzelése szerint is, de mégis megvalósultak. A párt új programja pedig, amit egyszóval így nevezhetünk: népi Magyarország, nem elég ismert és a párt által most felmutatott erőa népi tömegek előtt nem elég biztosíték arra, hogy a párt eredményesen fog küzdeni a cél, a népi Magyarország megvalósítása érdekében. Uj pártra van szükség. Űj párt születik: parasztpárt Ez volt a választmány megállapítása és határozata 1939. május 28-án és én e határozat alapján, anélkül hogy másokkal ebben az ügyben tárgyaltam volna, a következő munkanapon, május hó 31-én a Makói Független Újság két első oldalát betöltő cikkben: „A 12. órában írom: azonnal szervezzük meg az önálló paraszt mozgalmat, és alakítsuk meg a 48-as Parasztpártot." felhívást bocsátottam ki a parasztpárt megalakítására. A 300 soros cikkben teljes indokolását adtam a pártalapítás szükségességének, különösen hangsúlyozva, hogy „ott vagyunk, ahol 48-ban félbemaradt a magyar forradalom, kikászmálódtunk a jobbágysorból, de a felemelkedésünkhöz szükséges földet és szabadságot ma is nélkülözzük. Ott kell folytatnunk tehát,, ahol 48-ban abbahagytuk. A földből nem két vagy 3 millió holdat kell a parasztság ren&