H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)
Évtizedeink a gazdasági válság jegyében
hogy végre megmozdult a szociáldemokrat párt. 930. év január 14-én tiltakozó gyűlést tartott a munkanélküliség ellen, és küldöttséget szervezett a polgármester elé. Ekkor már Nikelszky Jenő volt a polgármester, aki a képviselőtestület közgyűléseiről jól ismerte a küldöttség tagjait, és készségesen igérte, minden lehetőt megtesz a munkanélküliség leküzdésére. Ezt az ígéretét meg is tartotta. De a polgármesteri hatáskörben ez a „minden" egyenlő volt a semmivel. Azt azonban, akkor szerzett értesüléseim alapján bizton tudom, hogy ez a küldöttségjárás mégsem volt hiábavaló, mert a pártban gyorsan fokozódott az eddig csak a hamu alatt lappangó harci szellem, a fent feudális, alsóbb szerveiben pedig tehetetlen rendszer ellen. A szociáldemokrata párt és a Kossuth párt közös frontot alkottak a hatalom ellen, amely mostmár minden szemérmet félretéve teljesen berendezkedett a vagyonaikat féltő és hatalmukért reszkető kiváltságosak védelmére. íme: a már említett boletta, amely csak annak jelentett komoly segítséget, aki eladásra termelt búzát. Mennél több eladó búzája volt, annál több segélyt kapott az állam kasszájából. A közpénzből! Azután jött a festett-búza. A kormány az eladatlan búzát felvásárolta és megfestette a birtokosok raktáraiban, hogy emberi táplálkozásra alkalmatlanná tegye. A teljes árát azonban kifizette a birtokosnak, azután negyedáron visszahagyta ugyanannak a birtokosnak takarmányozás céljára. Például (hogy kerek összeget mondjak) fizetett a birtokosnak lq búzáért 100 forintot. Ezt a pénzt a birtokos megkapta, és kapott még minden q búzához 5 kg festett búzát, amit köteles volt bekeverni az állam által megvett és kifizetett, de az ő magtárában visszamaradt búzába. Ezáltal a búza emberi táplálkozásra alkalmatlanná vált. Most az ilyen festett búzát a birtokos visszavette takarmányozás céljára 20 Ft-ért. Más: megszervezte a kormány a Körzeti Hitelszövetkezetet, azt ellátta állami pénzzel, amit kedvezményes kamat mellett igénybe vehettek a birtokosok. Megint más: a védett gazdarendszer. Ami azt jelentette, hogy az eladósodott birtokosokat és gazdákat hogy átmentsék őket a jobb időkre, állami pénzzel és különböző kedvezményekkel támogatta a kormány. És így tovább. Ahol kapitalista került bajba, nyomban ott volt a segítség. De a nincstelen proletárok számára hathatós támogatásra nem találtak lehetőséget. Akkor úgy mondták, hogy „fedezetet". Jól megszervezett hasznos közmunkákat követeltek a nincstelen földmunkások, és olyan méltányos kölcsönöket, mint a birtokosok kaptak. A város képviselőtestületi ülései és a megyegyűlések ekkor már hangosak voltak. A szociáldemokrata párt baloldalából Farkas Imre, Szabó János, Kiss Ernő, Lukács Pál, eleiben még Kotroczó is élesen kiálltak és orvoslást követeltek. A Kossuth pártból Nagy Gy. Mihály, Bíró Sándor, dr. Kiss Károly nem maradtak el józan és határozott követeléseikkel a szociáldemokrata párt mögött. Én, aki ekkor Bajcsy Zsilinszkyvel állottam kapcsolatban, indítványt terjesztettem a vármegye törvényhatósági bizottsága elé, amelyben rámutattam arra, hogy ínségmunkákkal, gyermek ebédeltetési akciókkal és közsegélyekkel nem lehet megoldani az egész magyar életet átszövő súlyos problémát, csupán olyan egészséges földbirtokreformmal, amely végre ezeréves jussába, a magyar föld teljes birtokába juttatná a magyar parasztokat. Indítványom, amely másnap a helyi, sőt a fővárosi lapokban is napvilágot látott, szörnyű felháborodást váltott ki a megye uraiból, és Purgly főispán indítványára a megye közgyűlése tárgyalás nélkül visszautasította. Ebben az időben jelent meg Féja Géza, az ismert és becsült író, Viharsarok c. könyve, amiért később, 1937-ben 5 havi fogházat kapott az író. Rövidesen én is megkaptam a magam 6 hetit a parasztság és a nincstelen földmunkások védelmében írt cikkeimért. 16
