Tóth Ferenc szerk.: Erdei Ferenc emmlékülés 1985. december 16. A Makói Múzeum Füzetei 54. (Makó, 1987)

MÁRTON JÁNOS: Erdei Ferenc és a szövetkezeti mozgalom

nek a máig is élő és messze jövőbe mutató gondolata a szövetkezetek kettős jellegéről; arról, hogy a szövetkezet egyszerre, egyidejűleg, tehát ugyanaz a szövetkezet társadalmi forma is és gazdálkodási forma is. Ahogy kedvenc kifejezésével szokta mondani, „szolid cég" is. A „szolid céggé" válás, a jól gazdálkodó vállalattá válás minden egyes lépcsőfokához készített Erdei Ferenc különféle tanulmányokat, iránymutató tudományos munkákat. Akár a mezőgazdaság iparosodására, akár a terv piac és érdekeltség kapcsolatára gondolunk. Ez utóbbit az 1969-ben tartott agrárgazdasági konferencián, — ahol ilyen körben Erdei Ferenc utoljára jelent meg — magyarázta el a jelenlévőknek. Mégegyszer szeretném az időpontra a figyelmet felhívni, 1969-ben hangzott el a piac szó, az érdekeltség szó és a terv szó. És mindegyik úgy, hogy a szocialista mezőgazdaság e nélkül a három nélkül nem élhet. Abban az időben ez azért is fontos volt, mert a párton belül, a közgazdász körökön belül a gazdaságpolitikában is kezdtek megnyilvánulni olyan nézetek, hogy egy elhibázott parasztpolitika érvényesül, hogy túlzásba visszük a parasztság támogatását. E nézetekre a történelem adta meg a válaszát. Hiszen 1970 után egészen 1978-ig a magyar mezőgazda;ág olyan fejlődési szakaszt járt be és azon belül a legjobban a termelőszövetkezetek olyan fejlődési lendületet mutattak, amire ma igazán méltán büszkék lehetünk. Ha ma valaki külföldön jár, akkor az idegenek éppen a mezőgazdaságra hivatkozva ismerik el, hogy mi termelni is tudunk, dolgozni is tudunk, szorgalommal, ésszel előre is tudunk jutni. És nem vagyunk már az az „Ázsiából ide kavarodott nomád utódhad", amely mindenre képes, csak a modern termelőeszközökkel való bánásra nem. Azt gondolom, hogy ez az, ami talán a legnagyobb eredménye annak az életműnek, amelyet Erdei Ferenc a termelőszövetkezetekről és a termelőszövetkezetekért alkotott. Mondhattam mind a kettőt, hogy „a termelőszövetkezetekről" és „a termelőszövetkezetekért", mert sem magyar tudós, sem magyar államférfi nem járt többet magyar termelőszövetkezetekben, mint Erdei Ferenc. Az ország összes városát, járását, megyéjét, faluját járta fáradhatatlanul. Önmagát is nyűve és emésztve, azért is mondhatom, mert útjainak talán a felén én kísértem. Azért tudott ő a szövetkezetekről mindig a valóságnak megfelelően írni és beszélni, mert mindig otthon volt szinte „naprakész" tájékozottsággal a szövetkezetekben. Ennek alapján tudta már 1970-ben, mint nagyon messze mutató gondolatot meghirdetni a szövetkezetek és a köréje tömörülő kis termelés hosszú időre szóló történelmi kapcsolatát. A szövetkezetek és előbb a háztáji gazdálkodás, majd az azt is túlnövő kistermelés egysége Erdei Ferenc szemében és műveiben sosem volt kérdőjeles. Eszébe sem jutott, hogy meg lehet oldani belátható időtávon belül a kistermelés nélkül az ország élelmiszer ellátását. Ma már szinte az egész világ szemében figyelemre méltó, tanulmányozásra is, követésre is méltó megoldás a magyar mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők, a kisüzemek között létrejött integráció. 1971 óta nagyon sok olyan esemény köszöntött ránk, mit ő már nem érhetett meg. Ezek között vannak olyanok is, amelyek derűsebbek, vannak olyanok is, melyek nehezebbek, súlyosabbak és kevésbbé tartalmazzák az ő iránymutatását. Erdei Ferenc munkássága elsősorban a szövetkezeti parasztság társadalmi-gazdasági felemelkedését szolgálta. E mellett mély nyomokat hagyott tevékenysége a kultúra és a tudomány számos ágában, az állami irányítás és a közélet demokratikus fejlesztésében. Alkotásaival mégis kétségtelenül a magyar mezőgazdaságnak adott legtöbb értéket. Művei nemcsak korát gazdagították, hanem a jövő nemzedékeinek is irányt mutatnak. 16