Tóth Ferenc szerk.: Erdei Ferenc emmlékülés 1985. december 16. A Makói Múzeum Füzetei 54. (Makó, 1987)

KONCZ JÁNOS: Tizenöt éves a „Város és vidéke"

Koncz János TIZENÖT ÉVES A „VÁROS ÉS VIDÉKE" E napokban emlékezünk Erdei Ferenc, Makó szülötte, a kiemelkedő' tudós és politikus születésének 75. évfordulójára. Életműve lassan egységes egésszé áll öszsze, és tanulmányozhatóan hozzáférhető, továbbgondolásra ösztönző egységként szolgálja fejlődésünket. Kutatónak marxista, politikusnak a szocializmus cselekvő munkálója, építője volt, olyan, aki az egyetemes, a nemzeti szemszögéből éppúgy tudta a kisebb és nagyobb helyi kérdéseket vizsgálni, mint a lokálpatrióta aspektusából. Mindkettőre utalóan szolgál példákkal a másfél évtizede megjelent munkája, a Csongrád megye valóságát feltérképező „Város és vidéke", amely annak idején a Magyarország felfedezése sorozat egyik első köteteként látott napvilágot. Erdei Ferenc minden kérdés megközelítésénél a gyökerektől indult el, és lényeglátó, nagyléptékű áttekintést adott a fejlődésről, annak eredményeiről és ellentmondásairól. Jól tudta, hogy a történeti megközelítés megóvhat a tévedésektől, az irrealitásoktól egy-egy napi kérdés megítélésénél. Jó szívvel adhatunk számot arról, hogy a 60-as években megindult helytörténeti munkálatok az utóbbi másfél évtizedben különösen nagy lendületet kaptak. Teljessé vált a megyei munkásmozgalmi dokumentumok kötetsorozata. Új város- és községtörténeti munkák jelentek meg. A „Makó az első felszabadult város" című munka első köteténél még Erdei Ferenc bábáskodott, a folytatásra halála után került sor. De immár Szeged is maga mögött tudhatja a város történetének első marxista szellemű monografikus feldolgozása második kötetét és megjelent Hódmezővásárhely történetének első kötete vagy éppen a „kis bolygók" (Tápé, Szőreg, Deszk, Sándorfalva) története is. Az olvasó emlékszik arra, hogy Erdei Ferenc milyen részletességgel vizsgálta a honalapító országgyűlés, a felszabadulást követő földosztás megindítása kapcsán Pusztaszer általános helyzetét és helyét a magyar közgondolkodásban. A tizenöt esztendő e téren is mérföldköves fejlődést hozott. A pusztaszeri emlékbizottság — a melynek első elnöke Erdei Ferenc volt, majd őt Dimány Imre és Losonczi Pál követték — irányításával jelentős fejlesztésekre került sor. Megtörtént a közigazgatási rendezés, az emlékpark nemzeti összefogással és jelentős megyei, helyi erőfeszítéssel dinamikusan fejlődik, és nemzeti történelmünk nagy eseményeinek méltó emlékévé válik. A „két Pusztaszer" nem verseng egymással, hanem az ópusztaszeri nemzeti emlékpark mellett Pusztaszeren nagy értékű arborétum telepítése folyik, ugyancsak helyi és szélesebb körű társadalmi összefogással. Ma már azon kell gondolkodnunk — amint erre az emlékbizottság legutóbbi ülésén Losonczi Pál is utalt —, hogy tíz esztendő múlva közel egybeesik a honfoglalás 1100. és a felszabadulás, a földosztás 17