Tóth Ferenc szerk.: Erdei Ferenc emmlékülés 1985. december 16. A Makói Múzeum Füzetei 54. (Makó, 1987)

S. HEGEDŰS LÁSZLÓ: Erdei Ferenc embersége

S. Hegedűs László ERDEI FERENC EMBERSÉGE Ezekben a hetekben szerte a hazában — településekben, testületekben, a hírközlés csatornáin — szívből jövő sóhajként hullámzik át a megemlékezések sora hazánk nagy fia, Erdei Ferenc születésének háromnegyed százados fordulójáról, és — (ami ezzel fájdalmasan egybecseng) — másfél évtizede bekövetkezett haláláról. Ebből a sorból kiemelkedik a szülőváros, Makó megemlékezése, mert élete munkásságát és emberségét leginkább a szülőföld megbecsülése fémjelezheti. Én, aki minap abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Tóth Ferenc barátom — (lehet, hogy önhatalmúan) — tiszteletbeli makainak nevezett és aki előadó társaimmal együtt szerencsések voltunk egy csapatban harcolni, dolgozni Erdeivel, s szeretném megköszönni Makó hűségét és — (ami nem kisebb jelentőségű) — szívósságát nagy fia megbecsülésében. A hegyek nagysága a távolság növekedésével válik nyilvánvalóvá. Emlékszem, fél évszázada, amikor még tisztább volt a levegő Nagykőrösön, a Strázsa dombról vagy a toronyból látni lehetett a lomnici csúcs ragyogását. Akként az emberi nagyság és ugyanúgy a törpeség a távolság növekedésével tűnik ki. A megemlékezések spontán sora és száma, valamint az, hogy ezek nem annyira ünneplő külsőségeikkel protokolláris rangúkkal, hanem azzal tűnnek ki, hogy Erdei Ferenc gondolatait sugározzák, érvényesítésük útját keresik, szellemi és emberi nagyságának szélesedő felismerését jelzik. Mégis azt hiszem Erdei, eszméinek hirdetése és hasznosítása mellett arról is szükséges beszélni, ki volt, milyen ember volt és hol helyezkedik el nemzeti nagyjaink, a jövendő útjelző példaképei között. Erre a vizsgálatra is a legalkalmasabb szintén Makó, amihez Erdeit elsősorban nem a születés véletlene, sokkal inkább egy önkéntes, haláláig erősödő hűsége, dühös vagy fájdalmas aggódása kötötte. Itt a hozzáértők értékelését a helyszíni társaság közönsége hitelesítheti. Szeretnék ehhez az újból és újból megválaszolandó kérdéshez az alapvető emberi tulajdonságok néhány vonatkozásában, elsősorban a kortárs tapasztalataival hozzájárulni. A legemberibb tulajdonságainak egyike a barátság. A házasság mellett a barátság az, amely a kollektivitás alapegységeként életreszólóan befolyásolhatja az ember személyiségét és tevékenységét. A barátság legtöbbször nem homogén kapcsolat, hanem differenciált, ahol az egyik fél hatása a domináns. A barátság tehát az emberi kommunikáció hatásos formája különösen az eszmék, az elkötelezettségek, a közhasznú tevékenységek továbbításában. Én ama sok ezrek egyike vagyok, aki magát Erdei barátjának vallhatja és ezzel nem hivalkodom, hanem vallom. A barátság nem egy életre szól, hanem tovább él a megmaradottban. Milyen barát volt Erdei? Számomra ennek első, legmarkánsabb vonása az egyen3