Tóth Ferenc szerk.: Erdei Ferenc emmlékülés 1985. december 16. A Makói Múzeum Füzetei 54. (Makó, 1987)

MÁRTON JÁNOS: Erdei Ferenc és a szövetkezeti mozgalom

Márton János ERDEI FERENC ÉS A SZÖVETKEZETI MOZGALOM A szövetkezet Erdei Ferenc számára nemcsak egyszerű eszme volt, hanem az életét végig kísérő gyakorlat és amikor a közösségekről, az embert formáló, megtartó társadalmi csoportosulásokról szólott a család után elsőnek mindig a szövetkezeteket említette. Talán ez a mély kapcsolódás vezette arra, hogy a szövetkezés, a szövetkezet és ezen belül a gazdaság és a gazdálkodással foglalkozó szövetkezet, mint kutatási tárgy legyen jelen egész életében. A szövetkezésről és a szövetkezetről írott ifjúkori gondolatai még, — szinte teljességgel — a makói tapasztalatokból nőttek ki, majd ezeket színezte az a gazdag tárgyi anyag, amelyet a Nyugat-Európában tett tanulmányútja során gyűjtött össze. Emellett azonban — híven a már nagyon fiatalon elkezdett munkamódszeréhez — állandóan rendszerezte mindazokat a szakirodalmi anyagokat, jegyzeteket, megállapításokat, amelyekkel a szövetkezetekről vallott felfogását gazdagíthatta, tökéletesíthette. 1945-ben, a földreform idején nagyon sokan, legjobb barátai is, a szövetkezés gondolatát valamilyen messzi jövőbe vezető célként említették, többek között az általa mindvégig tisztelt és szeretett jó barátja, Veres Péter is. Én nem egyszer résztvettem azokban a vitákban hallgatóként, amely közte és Veres Péter között folyt a termelőszövetkezetekről vagy még pontosabban a magyar parasztság jövőjéről, a magyar falu, a magyar mezőgazdaság sorsának további alakulásáról. Itt — ahogy nézem — már kevesen vagyunk, akik akkor felnőtt élményt szerezve élhettük át a földreformnak és a földreform következményeinek a történeti körülményeit. A földreform után Magyarország jellegzetesen törpebirtokos ország lett. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert sokszor az irodalomban is tévesen kisbirtokos országnak említik. Erről szó sincsen. Magyarország 1945-ben a földreformot követően 46-ban, 47-ben körülbelül azokhoz a fejlődő országokhoz volt hasonló birtokviszonyait illetően, amelyek ma is szenvednek azoktól a tulajdonviszonyoktól, amit a tulajdonképpen árutermelésre alkalmatlan nem kisüzemi, hanem miniüzemi méret jelent a számukra. Ezt az időszakot Erdei Ferenc úgy élte át, úgy élte meg, hogy a szövetkezés, a szövetkezet gondolatától egy percig sem tántorodott el, vallva szilárdan azt, hogy a szövetkezetnek fokozatosan lehet igazi gazdasági közösséggé is kialakulnia, nem kampány jelleggel, hanem a szerves fejlődés folyamatában. Abban a könyvében, amelyet valószínűleg a jelenlévők sokan ismernek és olvasnak, amit az Akadémiai Kiadó még 1977-ben hasonmás kiadásban jelentetett meg, (az eredeti 1959-ben került napvilágra és jutott el az olvasó kezébe) Erdei Ferenc levezeti a szövetkezés folyamatát és gondolatát a beszerző és értékesítő, tehát kereskedelmi típusú szövetkezetek köréből. Nagyon helyesen látta és történetileg igazoltan mondhatta, hogy a szövetkezés első formájában a mezőgazdaságban mindenütt a világon nem termelőszövet13