Tóth Ferenc: Erdei Ferenc hadbírósági pere. A Makói Múzeum Füzetei 53. (Makó, 1986)
ség volt, hogy ilyen kényes ügyben nem alkudhatott. Az igazgatóhelyettesről azt mondta: „Magyar Jóska titkon mellettem volt, de neki a hivatalos álláspontot kellett képviselnie." 1 8 Szőllősy Géza talán szavazásával is elő kívánta segíteni, hogy helyettesből rendes tanárrá léptessék elő. Erdei Ferenc hadbírósági pere Erdei Ferencet 1931-ben sorozták be katonának, ez év szeptember 9-én fel is avatták, de egyetemi tanulmányai miatt egy évi haladékot kapott. 1932. október 1-én önként vonult be Szegedre a Bethlen Gábor 10. honvédgyalogezred árkász századába, mint karpaszományos gyalogos. Erdei Sándor 1933. február 20-án kelt levelében eldicsekedett bátyjának: „Az elvtársakkal többször összejövünk. Elcsábítottam már H. Kovács Z., Alexi Jóska és Lénárt tanulókat. Lakásomon is összejövünk politizálni." 1 9 Erdei Sándor még a katonaság vonatkozásában is természetesnek tartotta a levéltitkot. Valójában a századparancsnok cenzúrázta a postát. Erdei Sándor leveléből az idézett mondatokat ő jegyezte fel. Erdei Ferenc politikai szempontból igen korán megbízhatatlannak számíthatott, ugyanis Hódy Dezső főhadnagy, az újoncok szakaszparancsnoka egy szobaszemle alkalmával felnyittatta katonaládáját és elkobozta öccséhez, Erdei Sándorhoz írt levelét, amely így szólt: „Kedves Öcsém, itt pedig következik egy levél a katonaságról és effélékről, kizárólagosan a te számodra irányítva. Hogypedig egyáltalán írom, annak legközelebbi oka — és ez egy adalék a katonaság mibenlétéhez —, hogy ilyenkor, mikor egy kis szusszanásunk van, kívánkozik egy kicsit a szellem is mozogni. Mert máskor ugyan háttérbe szorul. Na, de szép sorjában haladjunk. Induljunk el a legtetején: mitőlünk, karpaszományosoktól elvárják, hogy fölfogjuk a katonáskodás célját, és ez irányítsa minden lépésünket. Ez a cél pedig: minél jobb harcolást a hazáért stb. a körül leselkedő ellenségek ellen. Sejted, hogy itt van a legfőbb bibi részemről. Hogy milyen szándékkal jöttem el hazulról, azt tudod, tehát azt is tudod, hogy mit szólok a dologhoz. De azért ne gondold, hogy nincs kedvem csinálni a dolgokat. Csinálom én és épp azért csinálom, a katonáskodás hangoztatott célját nem tudom komolyan venni, azt t. i. hogy a hazát védjem. Máskép nem lehet ezt kifejezni, nem tudom komolyan venni. Nem tudom létezőnek valósággal hinni, hogy ezért és így törjenek egymásra az emberek. Szóval jó kis romantikus vagyok a vérharccal szemben. Nincs, mert rossz, mert képtelenség. Persze azért volt, van és lesz. Én azonban nem leszek ott. Akár áruló leszek, akármi, de ilyen harcot nem fogok végigharcolni. Kettőt azonban fogok csinálni, azazhogy egyiket csinálom is. Csinálni fogom azt, hogy az én bőröm kiteszem a veszedelmek elé és más vérét is ontom esetleg, de ezt nem a hazáért teszem, azt sejted. Most is csinálom pedig azt, hogy katona vagyok és katonásdit játszom. Es megsúgom neked, Öcsém, hogy kedvvel csinálom. Magyarázat: Olyan nagyszerű edzésen megy keresztül itt az ember, hogy csakugyan dagadunk bele, aztán az, ami már nem edzés, hanem harci gyakorlat, az olyan szép játék és sport öcsém, hogy megejti az embert. Gödörben kúszni, mozdulatlan alakot felismerni, kinézni a legjobb búvóhelyet, célt eltalálni, mind olyan gyermeteg gyönyörűségek, 1 8 Erdei S. 1981. 1 9 Hadtörténeti Levéltár, A szegedi 5. honvéd dandárparancsnokság. 1933. 12