Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)

A makói gimnázium - A felsős diák - VII. osztály

dítette őket, pedig ha D(ickens) humorérzékét nem bántották az ilyen — talán — túlzások, akkor a mienket se bántaná, ellenkezőleg a hatás annál nagyobb lenne. Máshol a komikus helyzeteket is humorral írja le, ez természetesebb és félreérthetetlenül megnevetteti az embert. Pl. a hajtás és lovaglás. Itt könnyebb dolga van a fordítónak, annak, ki amúgy is hajlik a humorhoz. T(ézsla)nak azonban ezek kevésbé sikerültek, néhol nem találta meg azt a kifejezést, amely odaillett volna. (Az ostor esete.) A humor már teljesen a nyelvben van, minden a nyelven fordul meg, tehát van mit fordítani a fordítónak. Sokszor ugyanazon szó, kifejezés teljesen megfelel a magyar gondolkozásnak, de más esetben, ha szóról szóra lefordítanánk, azt mondaná a magyar: „Hát evvel mit akar?" Éppen az ilyen gondolatra legnehezebb kifejezést találni: Ebben a kalandban nem sok ilyen van, majd mind egyezik a magyar felfogással. A kocsi leírása, a vörös ember bizalmatlansága, a ló szándékának vizsgálata ugyanazon szavakkal a magyarban is hat. Ezeket elég jól visszaadja Tézsla, de darabosan, az eredeti szövegnek pedig éppen az az érdeme, hogy folyik minden zökkenés, szakadás nélkül. Hanem egy helyen, ahol az angol azt mondja „miután a ficánkoló hosszúra nyújtotta az időt" T(ézsla) egyszerűen azt mondja, miután a ló, lóvá tette. És ez szerintem teljesen kifogástalan, bizonyára, ha D(ickens) magyar lett volna, így mondta volna. A kifejezések közül körülbelül annyit lefordított jól, mint amennyit kevésbbé jól. D(ickens) azt a különös kocsit, amelyen P(ickwick)ék utaznak chaise-nek mondja, és ez a szó megvan a magyarban is, mégpedig ugyanazon jelentéssel, tehát T(ézsla), amikor csézának fordítja, teljesen igaza van. Hanem egyszer elrontotta a humort a fordítással. Mikor nincs, aki hajtson, P(ickwick)nek azt mondja T(ézsla) „Ó persze, hogy Ön hajt" S ná, „persze". Ezt a második, „of course"-t T(ézsla) úgy fordítja természetesen, ezáltal az a halvány humor is eltűnik. Az angol „Bless my soul"-t úgy fordítja, hogy „Szentséges Isten", ámbár egy szó sem az, ami az angolban, teljesen kifogástalan. Van azonban egy szó, amelyet teljesen helytelennek tartok. Az egész kaland komika abban áll, hogy 3. gentleman olyan körülmények közé kerül, amely nem vág a frakkhoz. Most, ha T(ézsla) úgy fordítja a „fellov"-t, hogy cimbora, akkor már oda a a gentleman, oda a komikum, valójában azonban nincs oda, csak alacsonyabb lesz. Vannak azután még apróbb kifejezések, amelyeket hol jól, hol rosszabbul fordított, de általában az egész fordítást jónak, sikerültnek tartom és ajánlom."

4

2 Az önképzőkör ülésein jó kritikai érzékkel elemezte az iskolatársak munkáit. Igen fontosnak tartotta az önálló véleményalkotást és a munkák szerkezeti felépítését. A hetedikes diákban most már tudatosabban megfogalmazódott a fennálló társadalmi renddel való szembenállása. Az iskolai tanterv anyagával elégedetlen volt. „Én, egy szürke diák — írta 1927 telén — olyan, mint sok ezer ebben az országban, föl merem emelni gyenge szavam az ellen az iskola rendszer ellen, ami fönnáll, amely apám idejében járta."

4

3 Abból indul ki, hogy a „tudás az ember pajzsa és kardja. Pajzs, amely elhárítja az ember törékeny testéről az élet csapásait, és kard, amellyel meghódította az ember a föld kerekét és leigázta a természet erőit. Ez a tudás az, ami az embert a teremtés koronájává avatta." " Uo. 4

1 Uo. Gondolatok az iskoláról 4

4 Uo. 37