Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

A két család

azt a hitet táplálta, hogy munkával sokat lehet változtatni az életen." A házasság nem konfliktusmentesen jött létre. Idősb Erdei Ferenc a szülők ellenkezésével dacolva vette feleségül Szabó Esztert, aki vállalta az otthoni összeütközést, csakhogy annak párja lehessen, akit szíve szerint választott. Később a konfliktusok természetesen mérséklődtek, jobbára el is csitultak. Az Erdei család hamar befogadta a dolgos, talpraesett menyecskét, s többé-kevésbé a Szabók is megenyhültek a törekvő Erdei erőfeszítéseinek láttán. „Olyan ellentét volt ez — írja már idézett művében Erdei Sándor —, amely inkább összekapcsol, mint elválaszt. A rokoni érintkezés folytonosan szította a vitát, táplálta, újította az ellentétet, de valójában az ellenkezés is kötötte egymáshoz a szembenállókat." Történetünk másik szereplője a Diósszilágyi família. A „családi mitológia" — Nagy Istvánné Diósszilágyi Éva közlése—, valamint Tóth Ferenc „Emlékezés Diósszilágyi Sámuelre" című munkája (megjeieiu a Makói Múzeum Adattára sorozat harmadik köteteként, 1982-ben) szerint a tizenkilencedik század első felében Diósék jómódú gazdálkodók voltak. Rendkívüli eseménynek számított életükben, amikor Sára (1826—1893) nevezetű lányuk szerelembe esett a náluk szolgáló Szilágyi József (1827—1893) béressel. Persze a konfliktus azért nem volt oly nagy, mint azt a „gazdalány" és a „béres" megjelölésekből (különben joggal) gondolhatnánk, hiszen Tóth Ferenc szerint „az ügyes és nagy munkabírású bérest családtagként kezelték, patriarchális módon, egy asztalnál étkeztek. A munkából pedig éppen úgy kijutott Diós gazdának, mint a béresnek." Ugyanitt azt olvashatjuk, hogy „a fiatalok egybekelése nagyobb konfliktus nélkül történt". Diósszilágyi Éva ellenben (a családi szájhagyományra hivatkozva) úgy emlékezik — „Ilyennek láttam Apámat", lejegyezte Szabó Endre; megjelent a Csongrád Megyei Hírlap makói kiadásában 1982. március 16—20. között —, hogy a törekvő béres, számolva a szülői ellenkezéssel, megszöktette a csinos Sárát. Szülői akarat ellenére keltek tehát egybe. A harag azonban nem tartott túl sokáig. Részint, mert a Diós-szülők különben is rokonszenveztek a Szilágyi-fiúval, részint pedig végképp kiengesztelte őket az első gyermek — akit aztán további három követett — születése. Közülük a Sándor (1856—1921) nevezetű vezette tovább a birtokot a felfelé emelkedés útján. Utólag visszapillantva elmondható, hogy igen jól sáfárkodott a szüleitől kaoott örökséggel, amit felesége — Szabó Viktória (1859— 1940) — hozománya révén csak még tovább gyarapított, öot jo üzleti erzeKKel, nemi ugyesKeü essel uja ob noiaaKai szerzett a DirtOKtestnez az elKoveiKezenaoKben. Ebból a irigyből is negy gyeimeK született. SámueiDoi — DiosöZilagyi ü,va edesapjábol, kesoob Erdei üerenc aposaból — orvos lett, Dezsoool gepeszmemoK, Juliannából pedig eloob egy gyogyszeresz, majd — második házasságaoan — egy református pap hitvese. A vagyon jelentős részét az első világháború során a negy — immár felnőtt — gyermek apja a meg nagyobb haszon remenyében úgynevezett hactiKolcsonDe fektette. A háborút elveszítettük. A beteKtetés — és ezzel a családi vagyon jeientos része — elúszott, semmivé lett. A megmaradt hatvankét hold a négy testvér között a következőképpen oszlott meg: hárman 10—10 holdat kaptak, a keresKedoseget választott fiú ellenben harminckettőt. Nyilván abból a meggondolásból, hogy neki nagyobb szüksége volt erre a biztos gazdasági alapra a kereskedőség során, mint diplomát szerzett másik két fiútestvérének, illetőleg a tíz hold föld és a fél ház hozománnyal a házasság révébe evezett húgának. Érdekes nyomon kísérni a családnév alakulását is. Még Diósszilágyi Sámuel édesapja, Sándor kérte az illetékes hatóságoktól — részint nyilván az édesanyja iránti tiszteletből, kegyeletből, részint pedig mert a gazda Diós család jóval tekintélyesebb volt a zsellér sorsú Szilágyiaknál —, hogy neve elé a D betűt odailleszthesse. Orvos és mérnök fiai pedig azzal a kéréssel fordultak a belügyminiszterhez, hogy családnevükhöz immár kötőjellel hozzákapcsolhassák a Diós előnevet. Később a két névtagot előbb „egybe mondták", majd utóbb kötőjel nélkül összeírták. így alakult tehát ki a jól hangzó, egyben történetileg is hiteles, megalapozott Diósszilágyi családnév. Dr. Diósszilágyi Sámuellel külön szükséges foglalkozni. Hiszen — mint majd a későbbiekből kiderül — Erdei Ferenc részint az ő révén kerül szorosabb kapcsolatba a Makón élő, tevékenykedő polgári demokratikus — jobban vagy kevésbé radikális — értelmiségiekkel. Diósszilágyi Sámuel 1882. március 27én született. „Bölcsőm nem főúri palotában, hanem egy dáli tanya földes szobájában ringott. Azaz — hogy az igazságnál maradjunk — nem is bölcsőm ringott, hanem sütőteknőben rívogattam végig a hosszú tavaszi napokat" — írja ő maga önéletrajzában. Tanulmányait tanyai iskolában kezdte, a makói főgimnáziumban folytatta, majd 4