Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

A két család

a budapesti egyetem orvosi fakultásán fe­jezte be, 1906-ban. „Olyan professzorai voltak, mint Tauffer, Korányi, Kétly, Ja­kabházy, valamennyien természettudomá­nyos gondolkodásúak és felvilágosult el­mék ... Egyetemi éveiben kapcsolatba ke­rült a Galilei körrel" (Tóth Ferenc). Me­dikusként főleg a farmakológia vonzotta. „Az 1906. évi keltezésű orvosi oklevél kéz­hez vétele után átmenetileg elfogta a ku­tatás láza. Bókay Árpád gyógyszertani in­tézetében főleg a higanynak a nitrogén kiválasztására történő hatásával foglalko­zott ... ígéretes tanulmányát az újra meg­indított magyar Orvosi Archívum 1908. évi évfolyama hozta, ám tudósjelöltünk a Szent László, a Szent István, valamint katonai kórházakban (Innsbruck, Buda­pest, 17-es helyőrségi kórház) tett kitérő után hazatelepült Makóra" — írja róla Szállási Árpád dr. („Diósszilágyi Sámuel, az írók orvosa és az orvosok írója", Orvo­si Hetilap, 1981. 24. szám, 1467—1472.) 1908-tól magánpraxist folytat szülővá­rosában. Ám hogy nem éli a vidéki orvo­sok oly gyakran pénzhajhász, a rutin si­várságába vagy (és) a narkotikumok pót­cselekvésébe torkolló életét, arról több, ebben az időben keletkezett, feltűnést kel­tő tanulmánya is hírt ad (A diphtéria a vidéki gvakorlatban; A lábszárfekély-gyó­gyítás újabb módjáról). „...A közegész­ségügy javulása épp úgy állami érdek, mint a jó közigazgatás és igazságszolgál­tatás", írja többek között. 1913-ban városi kerületi orvossá nevez­ték ki. 1914—1917 között katonai szolgá­latot teljesít, két éven át a fronton, majd utóbb budapesti helyőrségi kórházakban. 1920 nyarán lett a makói kórház belgyó­gyász főorvosa, „de ő irányította a fertő­ző-, a röntgen- és az elmeosztályt is. Köz­ben a Gvógvászat és a Budapesti Orvosi Üjság mellett a Magyar Orvos, a Thera­pia. a Röntgenológia, a Magvar Kórház hozták mindig aktuális gvakorlati kérdé­sekkel foglalkozó szakcikkeit. . . Szakács Gábor mérnök segítségével tüdőtöltő ké­szüléket szerkesztettek, amelyet az Orszá­gos Találmánvi Hivatal is elfogadott." íS/állási Árpád dr.) Diósszilágyi Pestről nősült. A lengyel származású Dybisewszky családból vá­lasztott magának feleséget. Makón előbb a Hunvadi utcai szülői házban találtak otthonra. 1913-ban készült el az Üri utca 12. szám alatti (ma: Dózsa Gvörgv u+ca 14.) magánház; a család itt lakott 1962­ig. tehát egv híján ötven esztendeig. Di­ósszilágyi Sámuel Szegedre költözéséig. Lánya elbeszéléséből tudiuk, hogv nar­minc esztendőn át pálya-, illetve főorvosa volt a Szeged-Csanádi Vasútnak, 1939-től OTBA-, majd OTI-szakorvosként is tevékenykedett. Még 1961-ben (hetvenki­lenc éves korában!) bekövetkezett nyugdí­jaztatása után is rendelt, helyettesített egy ideig a Makói Rendelőintézetben. Diósszi­lágyi Éva: „Hallatlan munkabíró volt Apám. Reggel nyolc órától otthon rendelt, innen ment a kórházba, 1 órakor ebédelt, 3—5 között ismét otthon rendelt, aztán következett újra a kórház. Este hét, fél nyolc vetette haza... Ha nem is voltunk gazdagok, apám szép jövedelemmel ren­delkezett. Nemcsak állásai jövedelmeztek — kiterjedt pacientúrája volt: egész Csa­nád megye ismerte, tudását elismerte. El­ve volt: ha ő legjobb tudása szerint látja el betegeit, azt meg is kell fizetni, de ugyanakkor ingyen gyógyította, aki erre rászorult. A tartozásokat néha éveken át átvezette újabb naplóiba, aztán törölte. Pörösködésekre soha sor nem került." Csak röviden utalunk rá — mert Diós­szilágyi Sámuel életének ez a legközismer­tebb oldala —, hogy sokat megfordult ott­honában Juhász Gyula. Móra Ferenc az ő házában írta híres munkáját, a Georgi­kont (amiből — jóval később — a „Pa­rasztok" egyes részleteit ugyanebben a házban papírra vető fiatal Erdei Ferenc is idéz majd — a szerző feltüntetése nélkül — sokak által legjobbnak tartott műve lapjain). A belgyógyász főorvos atyai jó­barátja, istápolója volt a fiatal József At­tilának. Személyes kapcsolatot tartott fenn a kor számos haladó személyiségével — Móricz Zsigmondtól Supka Gézáig —, részt vett tevőlegesen is a városban ki­bontakozó haladó mozgalmakban. A hú­szas években szabadkőműves páholy tag­ja. A 48-as Függetlenségi Kossuth Párt szimpatizánsa. A Nemzeti Parasztpár 1939­es megszületésénél még csak bábáskodik, később (1945-ben) már tisztséget is vállal (noha e tekintetben mindig is igen tartóz­kodó volt). Egyik erjesztőie, szervezőie és mecénása a város irodalmi, művészeti, zenei életének. Barátja, baráti körének tagja többek között — és nem fontossági sorrendben természetesen — Esnersit Já­nos, Könwes-Kolonics József, Barna Já­nos. Fried Ármin, Kesztner Zoltán. H. Szabó Imre, Bíró Sándor. Saitos Gvula, Márton Bálint. Beniámin Gvula. Aki csak valamermvire is ismeri a makói nrosresz­szió történetét, jól tudja, mit jelképeznek ezek a nevek. Diósszilágyi Sámuelnek nem csupán or­vosi, művészetpártoló és politikai vonat­kozású közéleti tevékenysége hagyott nyo­mot a kortársak emlékezetében, hanem egyénisége is. A vallomásokból, emlékezé­sekből egy közvetlen, száraz, néha szarkasz­tikus humorú, igazságszerető férfi képe 5

Next

/
Thumbnails
Contents