Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája. A Makói Múzeum Füzetei 49. (Makó, 1985)

Dr. Bátyai Jenő: Utószó

Mikroelem ppm Foszfor Kálium Ón Cink 27,8 0,1 9.0 9.1 A fenti értékek kívánatos szintek, ennek eléréséhez természetesen a talajerő utánpótlásban a mikroelemek igen nagy jelentőségűek. Ez annál is inkább lényeges összetevők sokasága, mert ezektől is függ a vöröshagyma fitoncid képessége. Hogy ezek a fitoncidek a növényben kifejlődhessenek, ehhez a növény specifikus enzimrendszere szükséges. Ez az enzimrendszer csak akkor működőképes, ha néhány olyan elemet tartalmaz kis mennyiségben, amelyekre talán nem is gondolnánk. Ezek a nyomilletve mikroelemek egyes enzimeknél a speciális hatás hordozói, és ezeket általános elnevezéssel co-enzimeknek nevezzük. A co-enzimek összetett szerepe sok más területről is ismert. A vállalat a vöröshagyma tárolására a megye több városában holland-rendszerű tárolókat alakított ki, amelyekben egyenként 4 m magasan 500—600 tonna vöröshagymát tároltunk. Ezt követte a halmos, szellőzéses tárolók kialakítása. A makói hagymafeldolgozó gépsor a következő feladatokat látja el: árufogadás, tisztítás és szártalanítás, válogatás és kihordás szalagokkal, osztályozás, mérlegzsákolás, kitárolás hálós csomagolóautomata méréssel. A piac gyakran és kiszámíthatatlanul változó igénye miatt a felesleges árut sokszor a kistermelők kidobták. Rájöttek, hogy a nyers hagyma megszárítva sokáig tárolható, és olcsóbban szállítható. így vált a hagyma kiváló ipari termékké. Az 1873. évi bécsi világkiállításon a szárított vöröshagyma mellett már bemutatták a petrezselyemlevélből készített szárítmányt is. Az első hagymaszárítót Makón Petrovics György létesítette, aki a Szepességből hozott asszonyokat az árufeldolgozáshoz. A szárítás, ez a legősibb tartósítási eljárás kezdetben a Nap hőenergiájával és a levegő természetes mozgásával valósította meg a szárítást. Később, az első világháború körüli években az USÁ-ban és Németországban kezdtek üzemszerűen foglalkozni a zöldségfélék szárításával, olyannyira, hogy mindkét ország a húszas években már exportálóvá is vált. A komolyabb hazai kezdeményezések az 1940-es évekre tevődnek: Szijjártó-féle tálcás és Zimmermann-féle síkszárítókkal. Ezeket követték a Schildeféle szárítók üzembehelyezése (Kecskeméti és Szegedi Konzervgyár), majd az Imperiál szalagszárítók. Ezeket követik a jugoszláv eredetű C

ER- szárítók, amelyek eredményeként 1967-ben már 3000 tonna zöldségszárítót állítanak elő, és ennek 90 százalékát a Hungarofruct exportálja. A szárítók száma ezt követően gyorsan növekszik, és napjainkban a szárítóüzemek száma 60 körüli, amelyek a zöldségfélék mellett, paprikát, burgonyát és gyógynövényeket tartósítanak. (Forrás: Burits Oktáv— Berki Ferenc: Zöldség- és gyümölcsszárítás. Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1974., 5—21. p.). A régmúlt hagyományait és a későbbi tapasztalatokat vállalatunk az 1960-as évek második felében újította fel, és ekkor létesítette első alagút-rendszerű CER 46