Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája. A Makói Múzeum Füzetei 49. (Makó, 1985)

Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája - Kísérletek és eredmények - Fajtanemesítési kísérletek

vegyük szemügyre először a fajtanemesiíés kérdéseit, s utána lássuk a termelési kísérletek tanulságait. A tenyészanyag kiválasztása Minden nemesitői munka a tenyészanyag helyes kiválasztásán múlik. Végeredményben minden anyagból ki lehet hozni valamit, azonban ha jól választjuk ki a kezdőanyagoí, sokkal hamarabb következik be a nagyobb eredmény. Ennek a megfontolásnak az alapján kezdtük akként a munkát, hogy 1935 őszén összehordtuk közel ezer hagymakertész hagymáját, s ezt szemügyre vettük abból a szempontból, hogy milyen is tulajdonképen a makói hagyma és milyen jobb változatok lelhetők föl benne. Most már hat évi kísérletek után azt mondhatjuk, hogy jól választottunk. Minden tenyészcél irányában sikerült akkor a néhány legjobb hagymacsaládot kiválasztani, s ma is azok vannak tenyésztésünkben a Kísérleti Telepen. Az volt az eljárásunk, hogy legelőbb is tisztáztuk a makói hagyma fajtajellegét és kiválasztottuk azokat a hagymacsaládokat, amelyek legjobb képviselői ennek a fajtának. Itt derült ki, hogy hagymánkban rengeteg a változat, s ezek nagyjában két csoportba, a Rozsnyai és az Erdei-féle családba tartoznak. Ezen az alapon választottuk ki a korai és a nagyhozamu hagyma kitenyésztésére beállítandó családokat, s igy indulásul több mint harminc hagymacsalád kísérleti megfigyelését kezdhettük el. Azóta természetesen tovább folytattuk a jobb változatok fölkutatását, de kiderült, hogy azoknál jobbat, amiket a kiállításon kiválasztottunk, nem sikerült találni, tehát nyugodtan folytathatjuk azokkal a kísérleteket. Az igy kiválasztott anyaggal háromféle kísérleti módszerrel kezdtük el a nemesítő munkát. Alkalmaztunk egyszerű tömegkiválasztásf abból a célból, hogy egy javított makói hagyma magját minél hamarabb és minél nagyobb mennyiségben a kertészek kezébe adhassuk. Ez a módszer annyiból állott, hogy a legjellegzetesebben makóinak talált hagymacsaládot nagy mennyiségben állítottuk be telepünkön, s kiválasztásunk csak arra irányult, hogy a nem kifogástalan egyedeket kidobjuk belőle. Mivel ez a hagyma kivételesen és szerencsésen nagyon jó anyag (Böde Józsefé) ezzel a módszerrel már sikerült is mindjárt kezdetben nagyobb mennyiségű, az átlagosnál jóval értékesebb anyagot adni a kertészek kezébe. Azóta folytonosan tenyésztjük ezt az anyagot, s minden évben nagyobb mennyiségű magot tudunk kiadni belőle. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ebből a hagymából eddig nem v.olt minden évjárat egyforma, Csak az 1936-os és 1939-es nagyhagymatermés az a kitűnő anyag, amit föltétlenül a legjobbnak találtunk, éppen ezért telepünkön ezután a többi évekre is ennek az évjáratnak a magját vetjük el, ugy hogy 1942-től kezdve már minden évben ebből az anyagból származó magot tudunk kiadni. S ezzel az első feladatunkat már meg is oldottuk. Mindjárt kezdetben alkalmaztunk azonban igényesebb nemesitői módszereket is, nevezetesen már 1936-tól kezdve folytatjuk a családtenyésztést is. Ez abból áll, hogy egy kertész hagymájából kiválogattuk a tökéletesen egyező és céljainknak megfelelő fejeket s azokat egymásközt termékenyítve igy beltenyésztésszerüen termeljük. Ezt a szigorú kiválasztást minden évben meg30