Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

BEVEZETŐ

betűríme a népi szövegeknek is visszatérő motívuma. A párhuzamok fölismerésekor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy azonos verstechnikai megoldásokról van szó. Megerősített hitemben az imádságok tartalmi azonossága is, hiszen mind az Ómagyar Mária-siralom, mint az imádságlíra a fiáért síró-jajongó Anya fájdalmát panaszolja el. Mindkét szöveg azonos szenvedés-motívumra épül. Ennyi szembeszökő azonosság szinte követelően sugalmazta, hogy elvégezzem a szövegek összevetését. A Siralom olvasatával, szófejtésével, irodalmi elemzésével nyelvészek, tudósok egész sora foglalkozott. Hadd utaljak Horváth János, Bárczi Géza, Mészöly Gedeon, Pais Dezső, Mezey László ilyen irányú tudományos munkásságára, Szabolcsi Bence zenei értekezésére. A most előkerült apokrif népi imádságok és első nemzeti versünk költői összevetésére azonban még senki sem vállalkozott. Kilián György más jeles szakemberekkel annak az elképzelésének is hangot ad, hogy az Ómagyar Mária-siralom végülis egyszemélyes dráma, mai fogalmaink szerint a monodráma első megjelenése. Véleményem szerint az Ómagyar Mária-siralom tulajdonképpen helyzetdal! Más kérdés, hogy ez megnevezésszerűen nem divatos műfaj, megint más kérdés, hogy a modern lírában egyáltalán nem olyan ritka, mint némely modernkedők vélik. Az „egyszemélyes dráma" minősítés tehát önmagában kicsit manipulatív: valami „avultast" próbál modernül megnevezni. Itt legfeljebb az teszi megbocsáthatóvá, hogy a Mária-siralmat misztériumjáték betétjeként fölfogva megvan a híd a szabatos dráma felé is. A közreadott népi imádságok a tartalmi összevetést is kínálják, és éppen e drámaszerűség fölfedezése-megállapítása érdekében. A gyűjtés során gyakran rácsodálkoztam az imádságokban megbújó párbeszédekre, a nyilvánvaló drámai csírákra. Hadd mutassam be Pintér Andrásné apátfalvi adatközlő imádságának egy részletét — párbeszédre bontva. Ära mén Szent Péter, kérdi tűle, mit sírsz, mit rísz? Hogyne rínék, hogyne sírnék, mikor nem bírok a sok bűnös lelkekkel. Eredj lé té Szent Péter a fekete földre mondd még ezt az imádságot! Nyomon követhető drámai párbeszéd zajlik ezekben a sorokban, így vélekedik erről Erdélyi Zsuzsanna is az általa gyűjtött hatalmas anyag alapján. „Az archaikus imádságanyag eredet- és történeti vizsgálódása olyan forrásvidéke vezetett, amelyről kiderült, hogy egyik-másik szintén gyér emlékű műfajunk eredőhelyével is érintkezik, ha ugyan nem azonos: a középkori vallásos színjátszáséval és Mária költészetével... A népi imádságkutatás során tehát témavonzás és szövegkapcsolódás eredményeként középkori Mária-költészeti emlékek és epikus dramatikus mozzanatok kerültek elő. E tény mutatja, hogy a népi imádságlíra és Mária-költészet, valamint a vallásos színjátszás szöveganyaga között származási kapcsolat van." A tartalmi azonosság mellett perdöntő kérdésként tolakszik előtérbe a lírai anyagok alliterációiban, költői képeiben, rímtechnikai megoldásaiban tettenérhető hasonlóság. A magyar nyelv szépségét, hajlékonyságát dicséri az az alkalmazkodó képesség, ahogyan a klasszikus latin szöveget magába olvasztja, hogy végül a maga sajátos 6