Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

KRISZTUS-LEGENDÁK - Isten segedelmével

Uram né verd még, aszongya, hát az nagyon szorgalmas. így muszáj, mer akkor így élnek meg. Az égyik ilyen nagyon szorgalmas lész, az pedig hanyag lész. JMohácsi Gergelyné, Csanádpalota.) Azt mondja Pétör, hallod Jézus, micsoda ügyes kislány ez, ennek kéne ám égy jó vőlegény. Hát Pétör, tudod mit, mit gondolsz, ki lösz ennek a férje? Ki lösz UramTeremtőm? Nézd, aszongya, ott fekszik oszt tátja a száját. Várja, hogy a körte beleessön. Ez lösz a férje. Aszongya Szent Pétör, nehogy olyan embört adj má neki, aszongya. Hát idehallgas Pétör, aszongya, ha mind a kettő olyan élhetötlen vóna, hogy tudnának mögélni? Egyiknek föltétlenül frissebbnek köll lönni, mint a másiknak. így fogják égymást segíteni, támogatni. (Börcsök János, Makó.) Mikor az Úr Jézus a földön járt a Maros szélin mentek. Találkoztak égy kislánynyä még égy kisfiúval. Szent Pétér aszonta neki, ó, Uram-Teremtőm, mivel áldod még ezt a nagyon ügyes kislányt? Aszongya, a túlsó parton van égy nagyon lusta kisgyerék, avvä. (Mátó Andrásné, Apátfalva.) Mikor az Úr Jézus a földön járt möntek Szent Pétörré. Ahogy möntek égy nagy körtefa alatt feküdt égy nagyon nagydarab lusta fiatalembör. Mögállt Szent Pétörrel Jézus, aszongya, na, most nézd Pétör, ott mögy a fiatal kislány szaladva a kútra a kantával. Mögmerítötte a vizet, siet, szalad vele haza. Ennek a fiatalembörnek, aszongya, a szájáhon esött a körte, mégsé nyúlt oda érte, annyira lusta. Figyeld mög Pétör, hogy ezöket én összeadom házastársnak, mer így aztán az életbe mögélnek. A kislány nagyon ügyes, a fiatalembör azé mer lusta, majd azé annyit dolgozik, hogy a kenyér möglögyön. (Szilágyi Sándorné, Apátfalva.) Isten segedelmével AaTh 830 B Mikor az Úr Jézus a fődön járt, kiment az atyámfia szántani. Szántott. Hát nem olyan sok vót neki. Három kerülő vót csak. Szent Pétér ballagott, ugyé. Hát osztán kiért az atyámfia a dűlőhön. Ű is odaért. Aszongya, no, nem sok van má, mondja neki Szent Pétér. Méglész most má nemsoká, ha Isten segít. Mondja így Szent Pétér. Ha segít, ha nem segít, ez má úgyis méglész. Még a nap elég jó fönt vót. Ahogy kerűte a másikat északadt az istrángja neki. Akkor ékezdte aztat javítani, csinálni. Csináta. Mikó mégindút vele, lészakadt az ekefej. Nem tudott továbbménni. Úgyhogy nem tudott má azon a napon többet kerűni. Akkor osztán émént haza nagymérgésen. Másnap mégint hozzáfogott szántani. Mégint ära mént Szent Pétér. Mondja neki, hogyhát, no, bátyám, aszongya, van még? Van még égy kevés, aszongya, hát Isten segítségévé méglész emmá. Hátha Isten segít, aszongya, akko még. Mént, oszt mind méglétt. (Nagy Antal, Csanádpalota.) Változata Mikor az Úr Jézus a fődön járt Szent Pétérré méntek, oszt akkó égy embér aratott kaszává. Aszonta a Jézus, aszongya, lé lész ez má vágva, ha Isten segít nemsoká. Hát ha segít, ha nem segít, ez má csak lé lész. Osztszoborré vált az embér ottan a búzaföldön. (Juhász Pál, Apátfalva.) 48