Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus- legendák. A Makói Múzeum Füzetei 48. (Makó, 1985)

KRISZTUS-LEGENDÁK - A mérgezett cipó

A mérgezett cipó Mikor az Úr Jézus a fődön járt az égyik asszony kényeret sütött. A koldusnak mindég sütött égy cipót. Oszt akkor a koldus mindég avvä köszönte még: Ki mit csinál, magának csinál. Nem mondta, hogy köszönöm szépen, csak ezt. Oszt az asszony nem szerette, hogy avvä köszönte még. Oszt azt mondta neki égyszér, na majd csinálok én nekéd is, nemcsak magamnak. No, oszt akkor sütött mégint kényeret, és tétt bele mérget vagy mit tudom én mit, csak elég az hozzá, hogyhát gyütt mégint a kúdus. Oszt akkó odaadta neki. Akkor megköszönte neki: Ki mit csinál, magának csinál. Akkor osztán aszongya, na, most aztán kendnek csinátam, nem magamnak. Akkor a kúdús émént. Kiért a falu szélire. Mikor kiért tanálkozott égy katonával. Az gyütt haza, nem tudom honnat, de nagyon éhes vót. Oszt akkó aszonta, té koldus, adj má nekem égy kis kényeret. Oszt aszongya, hát odaadom ezt a kis cipót, most kaptam itt a faluba. Odaadta neki. Mégétte jóízűen a katona, oszt avvä hazamént. Mikor hazamént azt mondja az édésanyjának, az édésanyja vót, aki sütötte a cipót, jaj, édesanyám, aszongya, olyan beteg vagyok, úgy fáj a gyomrom. Szóval beteg vót. Kaptam a falu végin égy kúdústól égy cipót, miúta mégéttem azúta. Akkor gyütt rá az asszony, hogy ki mit csinál, magának csinál, mer saját gyerékinek csináta a mérget. (Magyar lstvánné, Magyarcsanád.) 49