Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Vásárhelyi harcostársak. Espersit János halálának 30. évfordulójára - Móra Ferenc levelei „a makai fölorvos úrhoz"

Diósszilágyi Sámuel az Orvosi intelmek című, szellemes-tréfás hangvételű, de ragyogó életbölcsességet és mély emberismeretet eláruló aforizmáival, egész életén át folytatott anyaggyűjtése után nemrégiben befejezett és megjelenés előtt álló nagyszabású Hollósy Kornélia-monográfiájával, és sok más helyismereti-helytörténeti írásával már beírta nevét a magyar művelődéstörténet könyvébe. Hadd emlékezzünk meg ezúttal arról a barátságról, amely Móra Ferencet fűzte hozzá, s melynek nyoma nemcsak Móra írásaiban maradt fönn, hanem a nagy írónak hozzá, a „fölorvos úrhoz" intézett leveleiben, („az alorvos jelöntötte a fölorvosnak az ispitálban" — mondatja Móra egyik hősével), s melyről majd negyedszázada, 1938-ban, Diósszilágyi Sámuel Móra Ferenc, a tiszteletbeli makai című megemlékezésében sok érdekes apróságot elmondott. Móra leveleiből sajnos máig csupán kettő maradt fönn a címzettnél, ezeket közöljük alább. Megértésükhöz néhány megjegyzést kell előrebocsátanunk. Az első levélben említett Éva-dalok Diósszilágyi Sámuelnek saját versei, melyeket a literátus doktor kislányának születése után, még az első világháború idején a frontról küldözgetett haza, s melyekből néhány meg is jelent a Makói Újság 1915. július 3-i számában. Arra, hogy ezekkel szerepeljen a makói literátor a szegedi Dugonics Társaságban — ahogyan Móra javasolta — nem került sor, a versek szerzője szerényen elhárította magától a poétaságot. Az „oszlopok", amelyek alól Móra emlékezett Diósszilágyi verseire, szegedi szabadkőműves páholybeli találkozásaikat jelképezik. Móra verseskönyve, melynek propagálására kérte barátját, a Könyes könyv volt. Samu bácsitól tudom, hogy 20—25 példányt tudott elhelyezni Makón, ezeknek árára vonatkoznak a második levél első mondatai. Az ebben emlegetett és aláíróként is szereplő Sebestyén és Károly egy személy: Cs. Sebestyén Károly, a tudós néprajzkutató és műtörténész, Móra múzeumi és könyvtári munkatársa. * Kedves Barátom, -ni a manónak mennénk mink Makóra felolvasni, mikor vagytok ott írástudó emberek elegen? Ahogy nézegetem az Éva-dalokat, arra gondolok, hogy inkább neked kell egyszer egy csomó versedet összemarkolnod, és átjönnöd vendég-felolvasónak a Dugonics Társaságba. Persze Évikéstől, anyukástól együtt, hogy összehasonlíthassuk a verseket a modellel. Nekem nagyon jól estek a versecskék, mert szívbeli melegségük nagyon emlékeztet az én régi, régi Panka-ciklusomra. (Persze Pankából azóta maturandus gimnazista lett, aki valószínűleg nem az én verseimet tartja már legszebbeknek a világon, hanem valami írástudatlan fiatal úr episztoláit.) Verselési készséged nem lep meg, mert emlékszem rá még az oszlopok alól —, csak egy-egy sor, egy-egy szó helyett tennél te is másikat, ha többet uzoválnád ezt a mesterséget Ha kedved lesz hozzá, erről majd élőszóval elbeszélgethetünk egyszer Hanem kedves fiam, most belejöttél az utcámba Tát. olvastad a pesti lapokban, hogy nekem nemrégiben egy verskötetem jelent meg, első s gondolom, utolsó is. Hogy én miért adtam ki, elmondja a mellékelt gyűjtőív Úgy számítottam, ha minden jól megy, egész életem költői munkásságából kikerül egy disznóra való. Hát még nem egészen került ki, mert vagy 50 példányom van az amatőr-kiadásból. A többi elment kézen-közön, — de persze az előállítás majd 50 000 koronába került. Mutatónak ide mellékelek egy példányt, hogy ne kínáljatok zsákbamacskát azoknak, akiket esetleg megrohamoztok (Mert Fried barátunk is alattomban értetődik.) Eleinte gondoltam Makóra (Vásárhelyen elment vagy 20 drb könyv), de aztán, tnon63