Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Vásárhelyi harcostársak. Espersit János halálának 30. évfordulójára - Móra Ferenc levelei „a makai fölorvos úrhoz"

Vásárhelyi harcostársak Espersit János halálának 30. évfordulójára Néhány év óta gyakran emlegettük már, egyebek között e hasábokon is, a költők és a festők hívséges barátját, vidéki mecénását, a századeleji republikanizmus hazai harcosát, Espersit Jánost. Most, amikor arra emlékezünk, hogy harminc esztendővel ezelőtt, tragikus körülmények között, a mezőhegyesi moziban meghalt — folyton hevülő szíve mondta föl hirtelenül a szolgálatot — portréját néhány vonással, vásárhelyi baráti körében játszott szerepének fölidézésével egészítem ki. Róla írott könyvecském (1955) óta ugyanis Kiss Lajosnak, a Vásárhelyi művészélet-ről írott szép munkája (1957) is gyakran említést tesz Espersitről, aki nemcsak középiskolai tanulmányainak második felét, a felső osztályokat végezte Vásárhelyt (1894—98), hanem ifjúkorának néhány termékeny esztendejét is itt újságíróskodta, jogászkodta át (1899—1907). Kiss Lajos a maga szűkebb baráti körének tagjai között sorolja föl, s emlegeti művészi hajlamait is: „egyformán lelkesült — írja róla — az irodalom, művészeti, jogi és politikai dolgok iránt". Amikor 1906 áprilisában Rudnay Gyula megnyitotta vásárhelyi festőiskoláját, az órákon — ha ideje engedte — Espersit is megjelent. Innen, közös harcos ifjúságukból eredt tehát Espersit János barátsága Kiss Lajossal, Pásztor Jánossal, Rudnay Gyulával, Endre Bélával, s nem utolsósorban Gonda Józseffel is. Gonda József — akinek azóta Sipka Sándor ugyancsak méltó emléket állított szép tanulmányában (1955) — tanulmánykötetét meleg dedikációval ajándékozta Espersitnek. Espersit könyvtárát Vásárhely városa vette meg, s így Gonda könyvének dedikált példánya ma is megtalálható a megyei könyvtárban. Innen idézzük, emlékezve a századelő haladó, vidéki mozgalmainak két jeles harcosára. Csongrád Megyei Hírlap, 1961. november 29. Móra Ferenc levelei „a makai fölorvos úrhoz" Diósszilágyi Sámuel 80. születésnapjára Március 27-én tölti be nyolcvanadik esztendejét dr. Diósszilágyi Sámuel ny. kórházi főorvos, a makói irodalmi élet nesztora. Az eltelt nyolc évtized mögött nemcsak fél évszázadnál hosszabb, értékes orvosi működés, az emberi szenvedésen való segítés és életmentés megfizethetetlen munkája áll, hanem haladó politikai szemlélet és tevékenység, maradandó értékű tudományos és irodalmi munkásság is. Diósszilágyi doktor ifjúkora óta ahhoz a makói radikális értelmiségi körhöz tartozott, amelynek neves képviselői — Espersit János és Könyves-Kolonics József ügyvédek, Fried Ármin fogorvos s még sokan mások — már a húszas években eljutottak a szocializmussal való rokonszenvezésig. S hiába volt Milotayék minden riogatása, ők, akik közülük még életben voltak akkor, az antifasiszta szellem hű letéteményesei maradtak a negyvenes évek nyomasztó légkörében is. Nem volt véletlen, hogy társaságukban föloldódott a tartózkodó tanár és magányt kedvelő költő, Juhász Gyula, s az sem, hogy ők fogadták be és indították pártfogásukkal a világirodalomba ívelő pályájára a 17 éves diákpoétát, József Attilát 62