Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Makó nevezetességei

akinek hamvai a Makótól nem messze fekvő Csanádpalota temetőjében pihennek. Makói volt nemzeti operánk Déryné mellett legnagyobb múlt századi élharcosa, Hollósy Kornélia (1827—1890), akinek emlékkönyvébe 1857-ben a legnagyobb akkori magyar költő, Arany János egyik legszebb allegorikus versét írta (Hollósy Kornéliának), így fejezve be: „Ó, hát dalolj nekünk!" A makói színjátszás történetének kiemelkedő eseményei Latabár Endre társulatának (1854), Egressy Gábornak (1860), Blaha Lujzának (1886), Márkus Emíliának (1888) szereplése. Az 1903-ban létesült Hollósy Kornélia Színház első társulatának tagjai közt a nemrég elhunyt Kossuth-díjas színművészünk, Somlay Artúr nevét is ott találjuk. A makói színház — Szegedet megelőzve — rögtön a pesti bemutató után játszotta Gorkij híres, a drámaírásban forradalmat jelentő nagy darabját, az Éjjeli menedékhelyei (1903. szeptember 5.). Hosszú ideig (1911 —1926) Makón színészkedett Komlós Vilmos, s egy ideig Dajka Margit, Kiss Manyi, Herczeg Vilmos, s még sok más, ma is élő kiváló színészünk is játszott Makó színpadán. Ma a Szegedi Nemzeti Színház művészei mutatják be rendszeresen műsorukat a város dolgozóinak. 5 Kevés vidéki város dicsekedhetik oly gazdag irodalmi hagyományokkal, mint Makó. Népköltői is voltak egykoron: a város krónikása, Szirbik Miklós (1781 — 1853) 1836-ban írja, hogy „nagyon módiban van itt a' poétáskodás is, melly szerént sokan találkoznak a' kevésbé tanult emberek között is ollyanok, a' kik minden nevezetes, víg, vagy szomorú, vagy nevetséges történetet, a' magok módjok szerént, versekbe szeretnek foglalni". Ezek közt legismertebb Gilitze István, aki 1821-ben a város árvíz által történt pusztulását verselte meg balladai hangon. Tinódis hangulatú költeményét Szegeden „Grünn Orbán betűivel" kinyomatta, s hogy a kis füzetes ponyva elterjedt a nép közt, mutatja, hogy egy évszázadnál is nagyobb idő múlva, 1952-ben még előbukkant a vers népivé vált változata egy tápai asszony emlékezetéből. Balladás stílusú dallamát vidékünk kitűnő népzenekutatója, Péczely Attila mentette meg. A másik népköltő, Hös József, lakodalmi rigmusaival, a harmadik, Vári Ádám különféle alkalmi népi verseivel szolgálta parasztságunk költészeti igényeit. "" Az első irodalmi színvonalú, jelentős írója Makónak Dobsa Lajos (1824— 1902), aki a maga idejében nemcsak városának, de az ország fővárosának is vezető irodalmi egyénisége volt. Debrecenben jogász, majd — akár Petőfi vagy Arany — színésznek áll, később külföldi tanulmányútra, Németországba, Londonba, Párizsba megy. Párizsban van az 1848. februári forradalom kitörésekor, s maga is résztvesz a barikádharcokban. Elnöke a küldöttségnek, amely a magyarság nevében köszönti a forradalmi francia kormányt. Majd hazatér, hogy részt vegyen a szabadságharcban: 1849-ben nemzetőr csapatok élén harcol a délvidéki szerb lázadók ellen. Világos után börtönbe kerül, s kiszabadulva folytatja a 48-ban Március tizenötödike című drámájával megkezdett színdarabírást. Történeti drámái (IV. László, V. László stb.) korában jelentős és sikeres alkotások. Színházpolitikai működése is fontos: a Nemzeti Színház kérdéseiről sok cikket, tanulmányt írt. Makó városát több ízben képviselte az országgyűlésen is. Szülőházán (Lenin tér 17.) nem régóta őrzi emlékét márványtábla. Makó szülöttje volt Makai Emil (1870—1901) is. Ez a tragikusan, fiatalon elhunyt magyar prédekadens költő sorsával is, költészetével is hű tükre a századforduló magyar viszonyainak, tétova, céltalan és súlytalan problematikájú polgári költészetének. Ábrándos, bánatos, szelíd költészete, amelyben megörökítést nyer a sze36