Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
Makó nevezetességei
3 Makó politikai hagyományai sem utolsók. A szabadságharcban a makóiak derekasan résztvettek. A századforduló politikai küzdelmeiben Makó neve elválaszthatatlanul összeforrott Justh Gyula nevével. A függetlenségi párt balszárnyának ez a nem osztálykorlátok nélküli, de becsületes, haladó és a munkásosztállyal is szövetkezni kész vezetője, akit Ady „második Bocskaynak" nevez, s emlékének külön verssel áldoz (Az utolsó hídfő), Makót tekintette politikája fővárosának: időről időre itt számolt be választóinak, az ország népének közéleti harcainak eredményeiről, föladatairól. Makó Justh Gyula városa lett — elég furcsa hát, hogy a fölszabadulás után túlbuzgóságból a róla elnevezett utcát átkeresztelték. Most az a helyzet Makón, hogy míg a kiegyezést megkötő Deák Ferencről máig is a város egyik legszebb utcája van elnevezve, a makói politikai hagyományok egyik legnagyobbikát jelentő Justh Gyulának semmi sem őrzi emlékét a városban! Justh politikai táborából kerültek ki azok a férfiak, akik 191 l-ben egy már elfelejtett köztársasági mozgalmat indítottak. Nagy György Országos Köztársasági Pártjának — amellyel Ady is rokonszenvezett — Makón volt legerősebb vidéki góca; itt élt a párt alelnöke, az Ady-rajongó Espersit János, Juhász Gyula, József Attila és Rudnay Gyula barátja, akihez és akiről költőink nem egy verse szól. A köztársasági mozgalom 1913. évi makói közgyűlése teremtett országos visszhangot a republikánus törekvéseknek, olyannyira, hogy a megijedt kormány törvényt hozatott „a királyság védelmére", a köztársasági eszmék üldözésére. Adyt is pör fenyegette e törvény életbelépése után a Magyar Köztársaságban, a mozgalom folyóiratában megjelent Rohanunk a forradalomba című verse miatt. A közelmúlt óta emléktábla őrzi Makó politikai hagyományai egyik legkiválóbbjának, Vásárhelyi Kálmánnak emlékét a járási tanácsház, a volt városháza falán, ahol őt, mint a Vörös Hadsereg toborzására Makóra jött hadügyi népbiztosi politikai megbízottat ellenforradalmi gyilkosok 1919. április 23-án megölték. Makó politikai múltjának törvényszerűségeit, a város társadalmi jellegét is tükrözi, hogy a Nemzeti Parasztpárt, melynek történelmi hivatása volt a munkás-paraszt szövetség kialakításában és megszilárdításában, a munkásosztály és pártja, a kommunista párt vezető szerepének a parasztság részéről történő elfogadtatásában, szintén Makón alakult meg, 1939-ben, a parton cirkáló csendőrszuronyok miatt egy tutajon, a Maroson. Vannak Makónak rossz politikai hagyományai is, de említésére így is, tanulságképpen is méltók. A darabontkormány egykori belügyminisztere, Kristóffy József is makói: itt született, itt is halt meg. Makói származású volt a háborús bűnös és kivégzett Szöllősi Jenő is, Szálasi nyilas „miniszterelnök-helyettese", az egykori gazdag patikus, aki pártonkívüli programmal választatta meg magát országgyűlési képviselővé, majd becsapva választóit, a szélsőjobbhoz szegődött. S makói a ma Amerikában hazánk ellen ágáló Eckhardt Tibor is! E rossz hagyományok intő példák a város népének is, az itt megforduló vendégek számára is, hogy az ellenségről, a nép és a haza árulóiról soha sem szabad megfeledkeznünk; éberen kell őrködnünk békénk, alkotó munkánk fölött 4 A makói színészet múltja is dicsőséges emlékeket őriz. Megfordult városunkban, igaz, hogy élete alkonyán, kenyerét kántorkodásból keresve, az első magyar színházigazgató, a nemzeti színjátszás úttörője, Kelemen László (1760—1814) is, 35
