Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

A makói festő. Torma Imre 60. születésnapjára

szorgalmas munkájából, történeti művéből is mai tanulságokat, mai példamutatást szűrünk le. A helyi haladó hagyományoknak és szocialista építőmunkánk helyi eredményeinek gondos, szorgos összegyűjtésére, megörökítésére tanít minket Szirbik Miklós történetírói, krónikaírói munkássága. Arra int, hogy ne hagyjuk feledésbe menni múltunk bármily kis töredékét, jelenünk bármily kicsiny, de áldozatos munkával, harccal megszerzett vívmányának emlékét, hanem tegyünk meg mindent ezek egybegyűjtésére, s népünk, ifjúságunk hazafiságra, szülőföldszeretetre való nevelésében való értékesítésére. Ezen a téren még sok munka vár dolgozóinkra, értelmiségünkre, főként nevelőinkre. A társadalmi-néprajzi alapkérdőív, mely egyegy város, falu múltját, kulturális és népművészeti kincseit lerögzítve menti meg ezeket a tudomány és a népi kulturális tömegmozgalom számára, éppen ennek a honismereti munkának, helyi haladó hagyományaink gyűjtésének kiindulópontja. Annál sajnálatosabb, hogy megyénk községeiből, városaiból alig néhány ilyen kitöltött kérdőívet kaptunk vissza, mert nem akadt egy-egy új Szirbik Miklós, aki a maga falujának társadalmi, népművészeti leírására időt, erőt áldozott volna. Dicséretes viszont a csanádalberti általános iskola nevelőinek, elsősorban Csaba Jenőnek és Fonyó Pálnak lelkes kezdeményezése, amelynek során falujuk monográfiáját fogják írott források és a szájhagyomány alapján elkészíteni, s azután nevelőmunkájukban, történelmi, irodalmi, földrajzi oktatómunkájukban hasznosítani. Helyi haladó hagyományaink megbecsülésében tanulhatunk tehát elődeinktől, köztük Szirbik Miklóstól is, aki nálunk sokkalta kedvezőtlenebb viszonyok közt, a tudomány és a kultúra kezdetleges, fejletlen lehetőségei között is, szorgalmával, áldozatos és önzetlen munkájával alkotott a nevét mindenkor ismertté tevő művet. Viharsarok, 1953. október 10. A makói festő Torma Imre 60. születésnapjára Élő festőművészről jubileumi alkalmakkor gyűjteményes kiállításaik kapcsán szoktak megemlékezni, s életművűk áttekintésével rajzolni meg életük, művészetük fejlődését. Hogy Torma Imre mai jubileumát kiállítással nem ünnepelhetjük, figyelmeztető tény: Makó képzőművészeti életének tespedtségét, lanyhaságát, a város kulturális vezetőinek a képzőművészeti kultúra iránti közömbösségét, érdektelenségét jelzi. Évek óta nincs Makón képzőművészeti kiállítás, sem helyi művészek műveiből, sem a megyei képzőművészeti kiállítások anyagából, sem az európai, a szovjet és a magyar festőművészet remekeit bemutató reprodukciós sorozatokból, mert nincs megfelelő hely erre az egész városban. Nincs a városban képzőművészeti kör sem; kiállítási alkalmak nélkül nem fejlődhetnek a régi, most is dolgozó művészek sem. Ez a közöny, a kedvezőtlen légkör hátrányosan befolyásolja Torma Imre világszemléleti és művészi fejlődését is, gátja előrehaladásának: nincs alkalma alkotásait évről évre a dolgozók és szakértők bírálata elé bocsátani, nincs módja a dolgozók észrevételeit, igényeit Figyelembe venni témaválasztásában, műveinek eszmei, művészi megoldásaiban. Magárahagyottan, baráti szó és kritikus szem segítsége nélkül, de tanulnivágyóan, új életünk problémái iránt fogékony lélekkel tapogatózik. Felelősség terheli a képzőművészeti élet megyei irányítóit is, akik évek óta nem vesznek annyi fáradságot, hogy fölkeressék műtermét, elmondják véleményüket egy-egy új művéről. 20