Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
A makói hagymatermesztés időszerű kérdései
közt bátran, kockázat nélkül növelhető, mert egyrészt a géppel könnyen megoldható a sok munkaerőt és munkaidőt igénylő dughagymatermelés, másrészt, mert a szocialista kereskedelem bármilyen mennyiségű hagymának tud piacot teremteni. A tőkés rendszerben a makói hagymás mindig félt, ha túlságosan kedvező volt a termés, mert ez nemcsak nevetségesen olcsó árakat jelentett, de 1922-ben, a 30-as években igen gyakran azt is, hogy a nyakukon maradt, rájuk rohadt a hagyma, az árokba kellett önteni, jószággal kellett megetetni. Ma, a növekvő belföldi fogyasztás és a Szovjetunióba, a népi demokratikus államokba irányuló kivitel biztos és állandó piac a makói hagymának, sőt egyelőre még nem is tudunk annyit termelni, mint amennyire szükség volna. A hagymanemesítés kérdésével 1936 óta foglalkoznak. E munka, melyet a makói hagymakísérleti telepen Erdei Ferenc kezdett, s melyet ma a mezőhegyesi kísérleti telepen Bruder János folytat nagy sikerrel, már sok eredménnyel dicsekedhet a makói hagymafajta minőségének megtartásában és állandó javításában, valamint a termelési eljárás tökéletesítésében. A nemesítés mellett a telep másik fontos föladata a nagyüzemi termelés technikájának kidolgozása. E célból a következő termelési évben mintegy 600 holdnyi kísérleti gazdaság kerül Makó határában a kísérleti telep irányítása alá, ahol megfelelő minőségű feketemagot és dughagymát termelnek a szövetkezetek és a termelési szerződést kötő egyénileg dolgozó hagymások részére, s egyben kikísérletezik a nagyüzemi hagymatermelés módszereit. A makói múzeum a Földművelésügyi Minisztériummal, a járási és a városi tanács mezőgazdasági osztályával, a makói Mezőker-kirendeltséggel és a Micsurin Agrártudományi Egyesület Szeged vidéki csoportjával karöltve Hagymatermelői Napot rendez. Ezen a napon nyílik meg a múzeum kiállítása is, mely a makói hagyma múltját, jelenét és időszerű kérdéseit mutatja be. A népi termelési eljárás fejlődését a sajátos hagymás munkaeszközök mutatják: sikerült például megtalálni Kiss Imréné Szekfű utca 75. szám alatt lakó hagymásnál a mai kézivetőgép ősét, egy házi készítésű favetőgépet, amely a hagymatermesztés történetében már jelentős fejlődést jelentett az ősi, kézzel való vetéshez képest. A vetőgép, a kézi ekekapa nem régi eszközök a hagymatermelésben: ezek már a termelés gépesítése felé megtett első lépések, melyek mutatják, hogy a hagymásoknak régi igénye és törekvése egy-egy termelési eljárás gépesítése, amely most, a szocialista viszonyok közt lehetővé és szükségessé is vált. Ugyancsak értékes s ma már ritka a dughagyma osztályozását végző tolós rosta, melyet készítőjéről, Posztós-féle rostának is neveznek. Ez az ötletes, egyszerű szerkezet volt a kézi válogatás után az első; ezt váltotta föl a ma is használatos forgatórosta, mely rövidesen ismét a múlté lesz. A tolós rosta, melynek egy viszonylag ép példányát Marsi Ferenc Bárány utca 59. szám alatt lakó hagymakertész őrzött meg az utókor számára, jórészt már a legidősebb hagymakertészek emlékezetéből is kiveszett. A múzeum föladata, hogy ezt is, a többi jellegzetes hagymatermelő eszközt is megmentse a pusztulástól, megőrizze és bemutassa egyrészt népünk ötletességének, találékonyságának bizonyságául, másrészt a termelőeszközök fejlődésének tanulságos példájául. A Hagymatermelői Napon terménybemutató is lesz, melyen a hagymát termelő szövetkezetek és élenjáró egyénileg dolgozó hagymások kiváló minőségű hagymái kerülnek bemutatásra. A többszáz változatú makói hagymafajtának gazdag és tanulságos seregszemléje lesz ez a terménykiállítás. Ugyanazon a napon délután a hagymatermelők részére rendezett nagygyűlésen tudományos kutatók tartanak előadásokat a termelés időszerű kérdéseiről, köztük például a hagyma kártevői és betegségei elleni védekezés módjáról, amely épp az idei év tapasztalata szerint ugyancsak égetően fontos problémája a hagymatermesztőknek. 8
