Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Szemlélődés Kiszomboron - Gondolatok a könyvtárban

Papós Andrásné tanárnő pedig a fölsősökkel tartott magyar irodalmi szakkört a/ egyik kis szobában, mégpedig — véletlenül-e avagy a kedvemért? — éppen József Attiláról. Elbeszélgetve a könyvtárosokkal és a pedagógusokkal, arra a megállapításra jutottam, hogy noha a könyvtár és az iskola kapcsolata jónak minősíthető (a könyvtárosok ott vannak az úttörővezetói értekezleteken, a könyvtári rendezvényeket az iskolai tantervhez igazítják, s így tovább), ebben a vonatkozásban is volna még tennivaló. Azt tapasztaltam, hogy a hely szelleme, Kiszombor történelmi, művészeti és kulturális öröksége iránti érdeklődés nem akkora, mint ahogyan ez a gazdag múltú község kínálná hagyományát megismertetésre, megszerettetésre, terjesztésre. A pedagógusok fele nem helybeli lakos, hanem bejáró; többen Szegedről járnak ki Zomborra. Érthető, ha a tanítás befejeztével sietnek a vonathoz, buszhoz. De a helybelieket is jobban leköti a mellékes kereset, pénzszerzés a házépítéshez, a gépkocsihoz, a háztáji gazdálkodás; nem jut idő a helyi hagyománvok ápolására, fölkutatására. Két évtizede itt tanított Polner Zoltán, a költő, most a Csongrád Megyei Hírlap kulturális rovatának vezetője. Annak idején ő nyomozott József Attila helyi emlékei után, számos visszaemlékezést meg is mentett azóta elhalt kortársaktól, és készített néhány képes táblát is a költő zombori hónapjainak emlékeiről. Ezek ma is megvannak az iskolában. Papósnétól örömmel értesültem, hogy nemrég újították föl rajtuk a megfakult szövegeket. De a kutatónak nem akadt utóda. A könyvtár nagy nehezen megszerezte Kiss Mária Hortenzia Kiszombor története (1940) című könyvéi (éppen most a tanácselnök tanulmányozza, hiszen ritkaság, szinte unikum), de nincs meg például Szabolcsi Miklós Fiatal életek indulója című munkája (1963), amelynek terjedelmes fejezete szól József Attila zombori kapcsolatairól, összefoglalva a kiterjedt kutatás addigi eredményeit. A József Attila-irodalom egyébként is nagyon hiányos, pedig egy-egy példánynak mindenből itt volna a helye. A helyismereti katalógus úgyszólván csak azokat a cédulákat tartalmazza, amelyeket a Somogyi-könyvtár küld rendszeresen a megye községi könyvtárainak. Pedig kis odafigyeléssel, törődéssel fokozatosan össze lehetne gyűjteni a község régebbi helyismereti irodalmát akár antikváriumi beszerzéssel, akár — a nagyobb gyűjteményes művek (mint az említett Makómonográfia) néhány lap terjedelmű fejezeteinek esetében — xerox másolatban. Mondhatná valaki: minek, ha nincs igény rá? Nos, a könyvtár, a könyvtáros föladata az igény fölkeltése is. Ha ö tudja, és meg van győződve róla, hogy a helyi kulturális örökség ismerete, megbecsülése, ápolása gazdagítja az emberi személyiséget, és az egészséges szülőföld-, lakóhelyszeretet hozzájárul a „népességmegtartó erő" fokozásához, a tartalmasabb emberi élet kialakításához, akkor erkölcsi kötelessége, hogy ezt a maga eszközeivel a lehető legnagyobb mértékben szolgaija. Levéltár, múzeum nincs, de könyvtár van minden magyar faluban. Joggal írta negyedszázada e hasábokon Sebestyén Géza, a szerény könyvtártudós: a helyismereti munka olyan tevékenység, amely még a községi könyvtárat is a tudományos intézet rangjára emelheti. Akkor ti., ha nem is nagy erőfeszítéssel, csudán figyeléssel, napra kész gyűjtéssel (cédulázással, raktározással) olyan helyismereti gyűjteményt (könyvrészleget, újságkivágásokai, katalógust) hoz létre, amely megisméteihetetlenül egyedi. Csak ott, abban a faluban, abban a könyvtárban található, es mind a tudományos kutatás, mind a közművelődési tevékenység rendelkezésére áll. * Azon a nyáriasan meleg májusi napon Hajdú Gézával, a Somogyi-könyvtár módszertani osztályának vezetőjével cserkésztük be József Attila zombori emlekhe