Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
A Kecskeméti fiúk
azontúl soha". November 5-i levelében József Attila megint emlegette a Kecskemétieket: „írógéped nálam van, és hasznos szolgálatot teljesít. Kecskékkel újabban ritkán jövök össze — vasárnap a gépért fölszaladván találkoztam velük Gotiéknál. Pénteken este együtt leszünk, úgy hiszem, Goti fészkében." Goti — Keller Ágota, Márta barátnője, Kecskeméti György menyasszonya, később felesége volt. November 9-én ismét szóba kerültek a Kecskeméti fiúk József Attila Mártához írott levelében: ekkor válaszolt a vádjukra, hogy ő a hűtlen férfiak típusához tartoznék. „A Kecskeméti fiúkról nem szólok, nem akarom bántani őket, egyszerűen nem hiszem el, hogy ők feltételezhették rólam, hogy megcsalom majd és elhagyom a feleségemet." Márta december 11-én főként Mannheim Károlynak a sugalmazását követve tett szemrehányást József Attilának. Mannheim óvta Mártát, nehogy feleségül menjen a költőhöz. Akár Vágó József, Márta apja, aki azért küldte lányát Londonba, hogy elszakítsa a bizonytalan egzisztenciájú költőtől, és utána is, leveleinek egész sorában győzködte lányát, nehogy sorsát József Attiláéhoz kösse. Márta írta József Attilának: „Hosszú ideig el tudtam titkolni előtted ezeket leveleket, írtam, írtam, mai napig is Kecskeméti Palin kívül senkinek sem írtam meg, mily régen nem írtál, anyáéknak sejtelmük sincs róla..." Vágó József terve sikerült: a két szerelmes, egymást gyötörve, lassan elhidegült egymástól. Jómódú leányt szerettem, osztálya elragadta tőlem — ebben a két sorban summázódott a két évig tartó szerelem. Kecskeméti Pál 1937-ben Berlinből Párizsba, majd a francia főváros eleste után onnan is tovább menekült. Az utolsó hajóval jutott ki Casablancából az Egyesült Államokba. Felesége, Láng Erzsébet (1889—1959) csembalóművész, 1908 és 1911 között Bartók Béla tanítványa volt a budapesti Zeneakadémián. Az ekkor már szinten az Egyesült Államokban tartózkodó Bartókkal nyilván hamarosan összetalálkoztak, de kapcsolatuk a nagy zeneköltő életének két utolsó esztendejében vált mindennapossá. Ugyanis Bartókéknak meglehetősen zilált volt a lakáshelyzetük. Bartók többször élt, huzamosabb ideig szanatóriumban, felesége pedig ilyenkor többnyire szállodai szobákban lakott. Mikor azután Bartók visszatért New Yorkba, nem volt lakásuk. 1943 őszén, amikor Bartók az északkarolinai Asheville-ben keresett gyógyulást, Kecskemétiné Bartóknénak, hogy ne kelljen ismét szállodába mennie, lakást szerzett abban a bérházban (57. utca 309.), amelyben ők is laktak. Szomszédok lettek tehát. Bartók 1944 és 1945 nyarán több hónapot töltött Saranac Lakeban, szanatóriumban, az utóbbi alkalommal feleségével együtt. Ilyenkor Kecskemétiéket kérte meg a házbér kifizetésére, postájának utánaküldésére és több kisebb elintéznivalóra. Kapcsolatukat Bartók nyolc levele őrizte meg számunkra. De Kecskemétiné emlékezéséből azt is tudjuk, hogy amikor Bartók otthon volt, gyakran tartózkodott az ő lakásukban. Bartókék lakása ugyanis nemcsak kisebb volt, hanem a közvetlen szomszédságában egy dzsessz-zongorista nő lakott, és folytonos gyakorlásával zavarta Bartókot. Kecskemétiék csöndesebb és tágasabb lakásában a zeneköltő nyugodtan dolgozhatott. Az első levél Saranac Lake-ből 1944. augusztus 22-én kelt. Mellőzve most a házbérrel kapcsolatos apróságokat, csak azt a néhány mondatot idézem, amely részint Bartóknak Kecskeméti Pállal való bizalmas viszonyát tükrözi, részint jól mutatja, mi foglalkoztatta ezekben a hónapokban a hazájáért aggódó nagy muzsikust. A háború befejezéséhez közeledett: a keleti fronton a szovjet csapatok elérték Magyarország határát, az angol—amerikai seregek nyugatról szorongatták a németeket. Bartók ezt írta: „Örülnék az örülnivalóknak, ha nem volna az az állandó érzésem, hogy minden túl későn jön. Talán túl későn számomra, de mennyivel inkább túl későn azok számára, akiket közben gyilkolásznak." Szeptember 1-én folytatta: 95
