Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Tehénrontás ellen

Változatok a) Szent György napkó napfőkőtt előtt mentek az utcán, oszt mondták: Szedem a hasznot, szedem a hasznot. Meztelen vótak. Ott ahun a csorda járt. Ottan. Tiszta szűzanya meztelen. A lány még az anyja. Oszt a Nagy Pista ott lakott az első házná. Oszt ű kint vót piskáni. Kinézétt, oszt vót égy jó ustor nála, oszt mind a kettőt jó elverte. Azok égy szót sé szótak. De aszongya Pista bácsi, oda akarmikó léhetétt menni téjfölé, túrúé, tejé. Ott vót, ha százan méntek is égy nap. (Kerekes András, Apátfalva.) Valamikó kint a tehénjáráson laktunk. És éjfél időszakba gyütt ki égy öregasszony, osztán húzta a gyeplűt, a hámot még a subát. Evvé szédte a harmatot. A legelőn szedte össze a tehénhasznát. (Korom János, Apátfalva.) Ezt égy asszony meséte, ez nem énrajtam történt. Én Zsombolyán születtem, és cseléd vót az apám. Tehéntartás vót. És azok az asszonyok nagyon tudtak rontani. És akkor öszeveszétt két asszony, mer akkor még együtt laktak, tudja? És aszonta: megállj, azt a szép tehenet mégvétted, de majd ríva jársz alá fejni. Oszt az én anyám hívő asszony vót, az nem hitt rontást, még nem káromolt. Aszongya, mikor mént befelé fejni este, akkor aszongya, égy nagyon szép kutyán ült égy asszony, az az asszony, aki még akarta rontani. És Piros, aszongya, úgy ránézést. Fél vót Piros kantározva. Az a kutya és az asszony ült rajta, és a tehén alá szaladt. És akkor becsukták az istállóajtókat, séhun nem tanálták. Mikorra, tudja, eltelt nem tudom mennyi, tíz deci tejet adott. (Gazsó Józsefné, Csanádpalota.) Hát én még csak tizenhat éves vótam, akkó szógátam. Aztán vöttünk égy tehenet. Nagyon fiatal vót, és kiengedtük a csordára, mikó kinn vótunk a fődbe. Mikó hazamöntünk, aztán nem tudtuk mögfejni, mer átmönt a szomszédasszony, beengedte, és a küszöbrül kivött égy kis fődet. És azután nem bírtuk mögfejni. Rúgott, vágott. Mögrontották a tehenet, és é kölletött adni. (Engedi Illésné, Makó.) Én a húgomtú hallottam, hogy hordták tűle a tejet. Egy idős asszony. Osztán mögfaragták a köcsögöt. Oszt akkó a tehén vérös tejet adott. Rágyüttek osztán, hogy mié. Dehogy mit csinátak, azt má nem tudom. (Papp Sámuelné, Makó.) Vött apám égy tehenet. Kifizették a tehénnek az árát. Utoljára a vót gazdája, aki vót gazdája, az bemönt az istállóba. Mán akkó be vót a tehén kötve, az ára ki vót fizetve, és a tehenet orron verte. És akkó a bal kezivel így [mutatja] kabátostul létörülte így végig. És el köllött adni a tehenet, mer nem adott tejet nekünk. (B.Szűcs Imréné, Makó.) Azt mondják, a fecske átszállt a tehén hasa alatt, azért ád véres tejet. A mások azt mondta, mégrontották. Hát hogy hogy rontották, mint rontották, nem tudom. (Szentesi András, Apátfalva.) Az én anyáméknak is vót tehenük. Oszt sokszor alájuk ült anyám, oszt nem bírta mögfejni. Úgy rúgott, vágott a tehén. De a szomszédunkba vót égy öregasszony. Az csináta mindig. Az nem is idevalósi vót. Az ugyan mindön rontást tudott. Jóvá is 24