Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Hideglelésre

Hideglelésre A hideglelés a népi gyógyászat általános elterjedt betegségelnevezése. A Bécsi kódexben a XV. században följegyzett változata óta napjainkig ismeretes. Az öregek több fajtájáról tudnak. Bálint Sándor gyűjtéséből tudjuk, hogy Tápén, Algyőn emlegetett gyújtoványhideg váratlanul, de igen hevesen gyötörte az embert. Gyógyításának sok módja van. A szabadkéményen való kikiabálásához még néma cselekvés is társul: a betegnek üres liszteszsákkal való megverése. Az egysoros ráolvasás látványos képeket sejtet: kiáltások zöld jegenyéi a virradat ban, amíg a kalászokkal vert piros láz ki nem pusztul a didergő csontokból. Engöm a gyútván hideg lel! Mikor éngöm a hideg lelt ezt köllött kiabálnom. Oszt akkó ütöttek az üres liszteszsákkal. (Somodi Mihály, Makó.) Üres liszteszsákkal megvertük, és azt mondtuk: Akkor leljen ki a hideg, ha mégégyszer evvel megverünk! És ez igaz vót. Ez gyógyír vót. Ez biztos. (Kruzslicz Györgyné, Csanádpalota.) Akit a hideg rázott, akkor megverték liszteszsákkal. Gyerekeket mikó fáztak, akkó az agyát megverték liszteszsákkal, és akkor elmúlt. (Takács Erzsébet, Apátfalva.) Változatok a) Nagypéntökön, akit durrogtattak kukoricát, Maroslelén divat vót, főfűzték, és így a nagytükörre tötték. Oszt engöm az gyógyított mög. Azúta se lelt a hideg. Mögöttem azt a nagypéntöki kukoricát. Az hasznát neki, azúta se lelt a hideg. De rossz ám az, kész fájdalom. (Kovács Mártonné, Klárafalva.) Nagypéntökön mindig pattogattak kukoricát. Főfűztük cérnára, oszt akkó, ha valakit lelt a hideg, abbú övött egy-két szömöt, és nem lelte a hideg tovább. Az első jegykendőt, azt szokták a gyerökre rákötni, ha lelte a hideg. Hasára, derekára. (Kacsner Istvánné, Óföldeák.) A hideglelést azt úgy gyógyították, hogy vót itt égy embör, oszt mögrázta a kapuoszlopokat az utcán, és akkó azt mondta: Múljon el ez a hidegség! Hét kapuoszlopot rázott mög. Kravák János vót ez az embör. Má rég möghalt. (Nyári Imre, Kövegy.) Ha valakinek hideglelése volt, akkor kilenc rongyot köllött ráhajítani. Teljesen mindegy volt, hogy mit. Paplant, kabátot, mellényt, csak kilenc fajta rongy lögyön. Azt dobtak rá, akkor elmúlt a hidegrázása. (Diós Istvánné, Makó.) 2* 19